Újabb veszély

„Románellenességet” megelőzni hivatott törvényjavaslatot kezdeményezett a Népi Mozgalom Pártja és a Nemzeti Liberális Párt. Azokra pedig, akik ebben bűnösnek találtatnak, három hónaptól tíz évig terjedő börtönbüntetés leselkedik. Ezzel az emberiség legsötétebb korszakait idéző tervezet került a román parlament asztalára, hiszen a megszavazása és életbe lépése esetén ez a bélyeg bárkire rásüthető. Annál is inkább, hogy előírásai szerint a zászlókon, emblémákon, kitűzőkön és szlogeneken kívül még az érzékelést, a felfogást, valamint a gondolatot is románellenesnek lehet nyilvánítani.
A legnagyobb veszély természetesen ebben az esetben is a nemzetüket féltő és érte a szavukat felemelő erdélyi magyarokra leselkedik, és elsősorban az ő elhallgattatásuk a cél. Nincsenek azonban biztonságban a mindenkori hatalmat és annak visszaéléseit kritizáló többségi nemzet tagjai sem, ugyanis a románellenesség bélyege bárkire rásüthető.
Hogy a gyakorlatban mindez mit jelenthet a fasiszta, majd kommunista Romániában élő magyar érzelműeknek, annak idején volt alkalmuk megtapasztalni. De a demokratikus beállítottságú románoknak is. E sorok íróját például már 17 éves kamaszként napokon keresztül vallatta és fenyegette a hírhedt román politikai titkosrendőrség (Securitate) 1976-ban. És csupán azért, mert a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium irodalmi és önképzőkörén Móricz Zsigmond Erdély című regénytrilógiájáról beszélt. Ráadásul még örülhettem is, hogy a magaviseleti jegyem és sportfelelősi tisztségem le-, illetve megvonásán kívül ennek nem lettek súlyosabb következményei. A magyar zászló Szent Anna-tónál történő felvonásának és a himnusz eléneklésének (1981) viszont már igen, mert románellenességgel vádoltak érte. Így a számtalan kihallgatás és velük járó megpróbáltatásokon kívül 58 éves édesanyám életébe (agyvérzést kapott az elhurcolásom miatt) és az egyetemi oklevelembe került.
A törvénytervezet benyújtása miatti aggodalom tehát megalapozott. Főleg, hogy azt a Szociáldemokrata Párt egyes képviselői is aláírták, és így nem zárható ki a megszavazása lehetősége sem. És nehogy azt higgye valaki, hogy a 21. század Európájában ez nem lehetséges csupán azért, mert Románia demokratikus országnak mondja magát! <<