Tudat alattiban a Vigadóban

A művészeket és a galériát zsúfolásig megtöltő érdeklődőket Szegeti Abigél, a Vigadó kulturális referense köszöntötte, megjegyezve, a bálványosi Art Camp-en ismeretséget kötött két művész egy beszélgetés során döntött a közös kiállítás mellett. A tárlat anyagát és a kiállító művészeket méltató dr. Deák Ferenc Loránd művészettörténész megjegyezte, egy közös kiállítás két művész között a kölcsönös elismerés kézfogása, majd a céhes városban először közszemlére bocvsátkozó Nemes András Csaba kolozsvári szobrászművészről szólt. A gyerekkorától a nagy helyi szobrászok (Benczédi Sándor, Vetró Artúr, Gergely István) közelében járókelő és alkotó művész öntőműhelyben tapasztalta meg Héphasztosz titkait, majd rajztanári végzettségét szobrász szakkal tágította. „Bevallása szerint színvak, ám a kezdetben pályáját hátráltató szempont később a csontvázig hatoló tapintás képességét hozza felszínre” – hangzott el.

Fémszerkezetre épített, fémesre patinázott műgyanta-felületei mozgalmas impressziót játszanak. „Több helyen szürreál lényeknek nevezi alakjait, de ha a szerepjátékok lélektani analíziseként nézzük, akkor az esendő ember nagyratörő vágyait, vagy a nagyratörő ember esendőségét szeretjük bennük” – hangsúlyozta Deák, hozzátéve, a Vigadóban kiállított művek figurái közlekedési eszközök vagy ló szimbiózisában jelennek meg, ahol mégis az ember idomul az eleve számára kitalált segédeszközhöz.

A tárlatlátogatók számára ismert Vajna László ezúttal nem festményeit tárja közszemlére, hanem digitális munkásságába enged betekintést. „Számítógépes levonatai nem tagadják meg nagy táblaképeit, hanem egy intimebb viszonyba engednek betekinteni. Nem tanulmányoknak szánja későbbi festményekhez, és nem járulékos kiegészítő elemeknek a meglévő képekhez”, emelte ki Deák, hozzátéve, a levonatokban a művész gondolatainak röntgenfelvételei láthatók. „A nagyméretű festmények színtömbjeihez képest itt a részletelemek lépnek elő. Vajna László képein a legegyszerűbb tárgyi elem is az egyetemes létezésre reagál. Levonatain több lelki ősrobbanást fedezhetünk fel, amikor a születés organikus ereje szétfeszíti az előtte geometrikus tömbben létező zárt egységet”, hangsúlyozta.

Befejezésül feltette a kérdést, hogy létezésünkre milyen ellentétes válaszokat kapunk a két művésztől? „Nemes András Csaba szórakoztató kisplasztikáit nézve egy idő után belesajdul a szívünk, hogy minket is hogyan deformál a világ, és a túlélésért hogyan egyensúlyozunk, míg Vajna László drámai hangoltságú lenyomataiból feltör az új fogantatás reménye” – summázott válaszában.

Vajna László hangsúlyozta, megtisztelve érzi magát, hogy Nemes András Csabával együtt állíthatja ki munkáit, míg utóbbi megjegyezte, régóta vágyott arra, hogy Székelyföldön is bemutatkozhason. „A dolgok a maguk ritmusában élnek és ennek úgy látszik, hogy most jött el az ideje”, nyugtázta, megjegyezve, ez eddigi pályája első közös tárlata. A kiállított munkák megvásárolhatók.

Fotó: Szegeti Abigél/Vigadó