Tiszteletet a zászlónak!

Közeledik március 15-e, amikor a magyar többségű településeket piros-fehér-zöld nemzeti színekkel díszítik fel. Erdélyben visszatérő – és visszatetsző – motívum, hogy ezért a gesztusért egyes polgármestereket megbírságolnak a román kormány képviselői. Az eljárás indoklása mindig demagóg, s az elöljárók többsége sem tudja, miként védekezzék hatékonyan. Ebben igyekszik támpontot nyújtani az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület.

 A nemzeti ünnep olyan kitüntetett nap, amelyen egy ország vagy egy nép nemzeti összetartozását ünnepli. Március 15-e, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére, az összmagyarság nemzeti ünnepe. Nemzeti ünnepekkor ki szokás tűzni a nemzeti zászlót.

A zászló – meghatározás szerint – hagyományos színekből összeállított, általában téglalap alakú szövet, melyet rúdra erősítenek vagy őrfára vonnak fel, nagy mennyiségben előállítható és használható, valóságos vagy képzeletbeli személy, nemzet vagy eszme felismerését szolgáló megkülönböztető jelkép.

Ilyen megkülönböztető jelképeket helyeznek ki március 15-ére Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Csíkszereda és más települések központjában, piros-fehér-zöld zászlókat, amelyek a nemzeti összetartozást is szimbolizálják.

Ezért a tettért Románia kormányának megyei megbízottjai, a prefektusok évente megbírságolták egyes közigazgatási egységek polgármestereit. Indoklásukban az 1994. augusztus 26-án kiadott 237-es számú Hivatalos Közlönyben megjelent 1994. július 16-án kelt 75-ös törvényt jelölik meg. A Románia lobogójának, nemzeti himnuszának és Románia címeres pecsétjének a közintézmények általi alkalmazásáról szóló jogszabály 7. cikkelye kimondja: Románia területén más államok zászlaját kizárólag Románia zászlajával együtt tűzhetik ki, csakis hivatalos állami látogatások, nemzetközi ünnepségek vagy összejövetelek alkalmával. Ugyanezt mondja ki 6. cikkelyében a 2001. december 5-i 776-os Hivatalos Közlönyben megjelent, 2001. november 21-én kelt 1157-es kormányhatározat, mely a fentebb említett törvény hét év után kiadott alkalmazási útmutatóit tartalmazza. A 2002. március 15-én kiadott 179-es Hivatalos Közlönyben megjelent a 2002. március 7-én kelt 223-as kormányhatározat módosítja az előbbi útmutatót, megtoldva azt egy a 23. és 24. közé beékelt újabb cikkellyel: Az országos szervezetekbe, szövetségekbe, egyesületekbe tömörült nemzeti kisebbségek sajátos rendezvényeiken saját jelképeiket is használhatják.

A kormánymegbízottak bírságoláskor arra hivatkoztak, hogy Magyarország zászlai mellé a polgármesterek nem tűzettek ki ugyanannyi Románia-lobogót.

A jogszabály állami lobogókról beszél, miközben itt nemzeti zászlókról van szó. Van, ahol az állami és nemzeti zászló különbözik. Általában az állami lobogón megjelenik az ország címere, a nemzetén nem. De Magyarország és a magyar nemzet zászlaja egyforma, ugyanúgy, mint Románia és a román nemzet zászlaja is. A három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból álló zászló tehát egyaránt lehet a magyar állam és a magyar nemzet jelképe. Esetünkben egyértelműen a magyar nemzet jelképeként tűzték ki, hiszen március 15-e nemzeti ünnep, a világ magyarsága ünnepli.

Hangsúlyozzuk: március 15-én Erdélyben nem Magyarország, hanem a magyar nemzet zászlaját tűzik ki. Ezt kell megérteniük a támadóknak, de a védekezőknek is az érveléshez.

És mindenki által megjegyzendő: a zászlót – bárkié is legyen az – tisztelni illik.

Dr. Szekeres Attila István,

az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke