Tilalomfák árnyékában

Elfogadható is lehet az az ismétlődő megállapítás, hogy Harold Pinter (1930–2008) lengyelországi zsidó származású Nobel-díjas angol drámaíró már a legelső méternél a lovak közé csap. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata május 5-én mutatta be Évforduló című drámáját (fordította Czegő Csongor) Alexandru Dabija rendezésében.

A híres román rendező az első percben lenyűgözi közönséget, és ezzel lekötelezi. Hogy mi is vágjunk a közepébe: az étterem pincére (Kónya-Ütő Bence) egy híres keringő ritmusára rendez, terít – egyetlen ritmuszavar nélkül. Nézőben elárad az elégedettség: nem semmi. Mi lesz itt még?!

A házassági évforduló állítólagos szent ünnepét H. Pinter a maga módján, tehát nagyszerűen képzelte színpadra; emberekkel, amúgy a minden jót sejtető és annak csak pici részét csöppentő (lásd az üvegek sorát) Élet igazságaival és mosatlanával. Másfél óra alatt egyetlen fölösleges mozdulat – más-más régiókba át- és visszatántorgások közepette... A pincér valcerre terített, majd előállt idejében a maga ügyeletes meséjével a nagyapjáról, aki... Az ünneplő két házaspár – testvérlányok és testvérférjek – mint egy sejtelmes alkalomba, úgy hullanak bele szerző és rendező szigorú akaratából az emlékek mélységébe, el a mélyrészegségig. És mindenüvé a boldogságvágy és a csalódások egy-egy lépcsőfokán hulldogálva le, le.

H. Pinter itt is (másik 28 darabjában is) úgy riaszt a jó, a jóság felé, kergetve bizony az egyes embert a maga hibáinak, gyarló gonoszságainak szenvedelmeivel. Sorsát vágyainak egykori kacatjaiba csomagolja Szakács László és Gajzágó Zsuzsa, Pálffy Tibor és D. Albu Annamária, Erdei Gábor, Kovács Kati, Fekete Lovas Zsolt, Benedek Ágnes – és ezzel a művészettel egyenként is a rendező, a közönség javára. Még akkor is, ha az alpári, a közönséges nyelv H. Pinter darabjaiban igenis ott van szerzői segédeszközként. Ugyanis a rokkant emlékek fölpanaszolása a legjobb italok mellett talán csak ezen a nyelven...

Persze, sok-sok az ellenpélda, az ellenkező szerző. De ezen az estén Harold Pinter vendégei voltunk, nem pedig ökumenikus összejövetelen. Kónya-Ütő Bence a pincér szerepében mintegy „előhívja”, majd talán el is mosogatja e nagyszerű élet mosatlanját. Adott hozzá a színészek nagyszerű csapata. És láttuk őket így győzni – hát bizakodunk magunk is.