Tehetetlenül, segítségre várva

A 91 éves Tompos Margithoz egyik olvasónk vezetett el, aki szerette volna, hogy valaki tegyen már valamit a néni megsegítése érdekében, hiszen elmondása szerint nem emberhez méltó, ahogyan élnie kell. Nem túlzott, hiszen látogatásunkkor egy szűkös, nyirkos lakásban, több takaróval bebugyolálva, magatehetetlenül feküdt a néni: egyedüli társaságát egy macska jelentette. Amikor megtudta, miért mentünk, segítséget kért a férfitól, hogy húzza fel, mert ő maga képtelen a mozgásra. Amikor ez megtörtént, részletesen elmesélte élettörténetét.

Megtudtuk, már több éve ágyban fekvő. A férje régebb öngyilkos lett, neki pedig két hozzátartozója van, két fia, egyikük szintén ágyban fekvő beteg, a másik pedig rengetegeget dolgozik, alig van rá ideje. Utóbbinak a neje szokott néha bejárni hozzá, tisztába tenni a nénit, de mint mondta, „azoknak is megvan a bajuk, hiszen az anyatársat is gondozni kell”.

Egy régi, félresikerült műtét miatt bénult le a lába és az egyik keze, azóta ágyban fekvő. Valamikor Oroszfaluban laktak, de azt a házat eladta (elmondása szerint valaki rászedte), az árából pedig megvette (vagy ellenértékében kapta –nem tudta pontosan felidézni) a garzonlakást. Mozgásképtelenként, kétségbeesésében befogadott egy Szász István nevű férfit, aki ugyancsak hányódtatott sorsban élt.

– A bérlőm volt, ő hozta el az ételt a szegénykonyháról, néha mosott rám. A baj az volt vele, hogy sokat ivott: élt-halt az italért és a szivarért. Néha hozzám is vert; nem kézzel, hanem párnával, szakácskönyvvel. Olykor meglopott, a villanyra félretett pénzemet is ellopta, azaz nem fizette ki, így vágták le azt. Egyszer jöttek a Caritastól, hogy segítsenek, de elkergette őket. Ilyen ember volt. Végül egy nap nem tért vissza, egy ismerőse mondta, hogy Pista meghalt: elvérzett egy kocsmai verekedésben – mesélte Tompos Margit.

Négy hónapja nincs villanya, a hideg időkben – azt mondja – jól betakarózott, még azt a pokrócot is magára tette, amivel a férjét annak idején holtan betakarták. Mivel a szóban forgó Pista már eltávozott, és nincs, aki elhozza neki a kantinból az ennivalót, most a Kati Konyháról rendeli, hetente háromszor. Ezt pedig beosztja, hogy elegendő legyen minden napra, mert a 814 lejes nyugdíjából még gyógyszerekre is kell futnia.

Szívesen fordulna orvoshoz, de nem tudja, ki a családorvosa, mert a régi (Zsigmond doktor) nyugdíjba ment, és az újról nem tudja, ki lehet. Azt is szeretné, ha a Caritas újra megkeresné. Csak épp otthonról nem akar elmenni: nem szeretne kórházba vagy idősek otthonába kerülni.

Mátyus Kálmán, a kézdivásárhelyi szociális iroda vezetője elmondta, a néni visszamondta a kantint, mert nem volt, aki kivigye neki az ennivalót, illetve tudnak arról, hogy egy férfi megtagadta a Caritas segítségét. Megígérte, a továbbiakban újra kiküldik a Caritas munkatársait a nénihez, de a beleegyezésével akár a hidvégi idősek otthonába is befektethetik az önkormányzat részleges támogatásával, ahol nagyon jó körülmények vannak, és nem egy idős ember épült fel odabent egészségileg, szellemileg.