Színházi előadás és közönségtalálkozó a Vigadóban

Éjszakai fények az autópályán, csillagok az égbolton, villódzó tévékészülék, egy bárpult tükröződései – nyugtalanító, mozaikszerű képek adják a Beláthatatlan táj nyitányát. Egy huszonéves lány az autóbalesete után öntudatlan állapotba kerül, apja hol a betegágya mellett virraszt, hol a baleset nyomait kutatja. Az autópályához közeli településen egy fiatal testvérpár él, együtt, egymás mellett, két szobában, de élhetnének akár két külön kontinensen is. Ők négyen a könyv főszereplői és egyben elbeszélői is, akik ismeretlen helyzetben találják magukat, az életükről alkotott fikciójuk felkavarodik és átrendeződik. Új keretekhez kell alkalmazkodniuk, döntési kényszerbe, leállósávba sodródnak – a baleset mindannyiuk számára sorsfordító esemény. Mintha tudatuk sötét felületeit is átvilágító beszédükkel érzékeltetnék napjaink Magyarországának társadalmi érzéketlenségét, hogy az alárendelődések, megszokások és elfojtások láncolatai miképpen nehezítik meg a kommunikációt. Kiss Tibor Noé prózájára jellemzően itt is a perspektívák mozgása lendíti előre a történetet: leírások, nagyítások és nagytotálok váltakoznak, közben kirajzolódik a városi határvidék és a belső tájak szürke zónája. A Beláthatatlan táj elemelt költőiségével és szürreális kompozícióival radikális és felszabadító olvasmány.

Kiss Tibor Noé 1976-ban született prózaíró, szerkesztő, aki a Beláthatatlan táj című könyvéért Artisjus-díjat kapott.

Oproiu Nicolette előadása egyetlen szereplőre koncentrál: Dorka perspektíváját élesíti ki, a Csendsötét a lány szövegtöredékekből rekonstruált életét állítja elénk. A darab kulcsmotívuma a függőség, és annak különböző árnyalatai és formái. Egy téma, amelyet a legtöbbször még most is hajlamosak vagyunk tabuként kezelni. A Csendsötét arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy észrevegyük, a társadalmi stigmák mögött emberi sorsok, ellentmondásos családi viszonyok, szülő-gyermek kapcsolatok húzódnak. A Csendsötét több szempontból is kísérletező darab. Dorka tudatfolyama a regényben is szürrealizmusba hajló szabadvers, az előadás pedig műfaji átjárásokkal dolgozik, ének, mozgás, tánc és különböző zenei motívumok is megjelennek benne.

Az előadást követően Oproiu Nicolette-tel és Kiss Tibor Noéval Borcsa Imola kézdivásárhelyi író beszélget.