Szeretném, ha szeretnének

Gondolom, nem szól meg senki, amiért a nagy költőt hívom segítségül azért, hogy kifejezhessem a pedagógustársaim iránti tiszteletemet, nagyrabecsülésemet. Ezt megtettem és megteszem számtalanszor, ha erre lehetőség kínálkozik. Most éppen egy ilyen esemény adódik annak hangsúlyozására, hogy az oktatásra és oktatókra szórt számtalan elmarasztaló véleményt félresöpörve milyen lényeges dolog éreztetni a nemzet napszámosaival, hogy ők érzik a legjobban, mit jelent ma nevelőnek, tanítónak lenni.

Nem feleslegesen honosodott meg nyelvünkben a néptanító kifejezés, s ha valaki kételkednék elismerő szavaim igazában és hitelességében, olvasson bele Benedek Elek örökszép szülőföld-szimfóniájába, üsse fel az Apáczairól szóló írásokat, és ha tényleg jut ilyesmire ideje és akarata, biztosan elmélyül benne az a fajta szeretet és ragaszkodás, amelynek kimutatása, bevallása a mindenkori pedagógusok örömét fokozhatja. Egy biztos, és több mint öt évtizedes, katedrán és katedraközelben végzett nemzetszolgálati munkám arra a bizonyság, hogy a legtöbb elégtételt mindenkor a diákok szolgáltatták, még olyan tanintézetben is, amelyet ki tudja miért, milyen indítékból lenéznek, szinte-szinte szükségtelennek tartanak.

Ezeket a szavakat egy olyan rendezvény íratja velem, amelyre szombaton, március 12-én kerül sor a szovátai Teleki Oktatási Központban, ahol 37 olyan pedagógusnak adják át az Ezüstgyopár-díjat, akik minden nehézség dacára, minden gond, kiszolgáltatottság, megbélyegzés ellenére, ami időnként megbéníthatta volna a pedagógusi feladatvégzést, sokszor anyagi nehézségekkel is küzdve, évtizedeken át mindent beleadtak abba, hogy a kezük alatt nemzetszerető, ismeretekkel felvértezett, a kétkezi szakmákban jártas, munka- és emberszerető ifjakká nőjenek. Olyan becsületes emberekké, akikre lehet számítani, akikkel öröm találkozni a munkahelyen, az utcán, a színházban. Akik vállalják, és el is végzik az igazi férfimunkát.

Megyénkből az idén – másodéveként kerül sor ilyen díjazásra – hat kollégánk nyerte el az RMPSZ megyei, körzeti szervezetei által megfogalmazott javaslat alapján ezt a kitüntetést: Kész Ildikó óvónő Kézdivásárhelyről, Gazda József, Szabó Etelka tanárok Kovásznáról, Barabás Ildikó tanár Barótról, Fekécs Károly, Nagy Gábor tanárok Sepsiszentgyörgyről.