Szerencsés tizenhármas

A rendezvény lelkülete a legfontosabb

A rendezvény főszervezője a Kovászna Megyei Művelődési Központ, és nem kis teljesítményt jelent számukra szinkronba hozni a 45 csoport több száz résztvevőjét. Nem is volt egyszerű Virág Endre programfelelőst mikrofonvégre kapni.

– Ha statisztikailag nézzük a fesztivált, akkor a 13-as szám kerül középpontba, hiszen a 13. találkozón közel 1300 gyerek – pontosabban 1270 – vett részt hét megyét képviselve. Valójában az egésznek a lelkülete a legfontosabb, hogy a gyerekek ebben a miliőben, ezen a szakrális helyen tudnak találkozni. Tudok olyan résztvevőkről, akik alig várják, hogy találkozzanak egy másik csoport tagjaival, azzal a felkiáltással, hogy egy éve de jó volt! – részletezte a találkozó lényegét a főszervező, aki arról is megelégedéssel számolt be, hogy sok kézműves tevékenységet biztosító civil szervezet a partnerük, önzetlen segítőkből idén sem volt hiány, mi több, tavalyhoz képest nőtt a számuk.

Számukra ugyanis fontos, hogy ne legyenek kellemetlen események a rendezvényen, ez a nagy meleg miatt szokta őket aggasztani. Számvetést is készítenek, a csoportvezetőkkel elbeszélgetnek a produkciókról, a ruhákról, és általában arról, hogy mi a trend a néptánc vonatkozásában.

Idén a székelykeresztúri Mátéfi Csaba volt a rendezvény védnöke, aki szintén szakmai szemmel nézte az előadásokat. Virág Endre úgy véli, jövőben picit változtatni kell a koncepción. Arra gondoltak, hogy a helyiek – a Perkő Néptáncegyüttes tagjai – állítsanak össze egy műsort, ami a rendezvény nyitánya lehetne, s ezt akár kihívásként is lehet értelmezni.

Színvonalas előadások

A rendezvényt megnyitó Balogh Tibor polgármester rövid beszédében örömmel nyugtázta, hogy egyre gyarapodik a résztvevők száma. Pál Ferenc kézdiszentléleki római katolikus plébános áldása után elsőként a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes lépett színpadra a Pöttöm Palkó csodálatos mesejátékkal. Ez interaktívvá vált, hiszen az előadás hol a színpadon, hol a nézők között zajlott – a gyerekek legnagyobb örömére. Ezt követően a délelőtt folyamán sorra léptek színpadra a csoportok, soraikban egészen apró vagy serdülőkorú táncosokkal.

Nem maradt el az ebéd sem, amit Tribel Sándor séf és kollégái készítettek. Az ötszáz literes üst körül tevékenykedő főszakácstól megtudtuk: a babgulyás mellett maradtak, de tavalyhoz képest annyit változtattak a recepten, hogy idén színhús volt a fő összetevő a pityóka és az előre főzött bab mellett.

Délután tovább folytatódott a rendezvény, megkezdődtek a népi játékok is, illetve színpadra lépett a többi csoport. Számunkra úgy tűnt, hogy az előző évekhez képest némiképp korlátozták a fellépési időt, de ez a résztvevők magas számának betudhatóan érthető is, hiszen több műsorszám előadása esetén két nap is kevés lett volna arra, hogy minden produkcióra sor kerüljön.

A találkozó hosszú távú célja továbbra is a hagyományaink, népszokásaink, népi kultúránk megőrzése, ápolása és éltetése, rövid távú célként pedig a szervezők azt tűzték ki, hogy támogassák a székelyföldi hagyományőrző táncegyüttesek munkáját, elősegítsék a székelyföldi és a szórványban tevékenykedő néptáncegyüttesek közötti testvérkapcsolatok megteremtését, és teret biztosítsanak az egymástól való tanulásra és tapasztalatcserére. Úgy tűnik, ez idén is megvalósult, és remélhetőleg jövőben sem lesz másként. Erre garancia az a lelkes szervezőcsoport, amely szívét-lelkét beleadja, hogy a rendezvény nőjön, és még jobban kiterjedjen. Az idei találkozó a Gázsa Zenekar fellépését követő tábortűzzel ért véget.