Széllel szembe (ne) pisilj!

Sokat tűnődtem az elmúlt napokban, hogy közzétegyem-e történetemet a sajtóban. Ebben a pillanatban, amikor papírra vetem e sorokat, az a kérdés merül fel bennem, lesz-e olyan sajtóorgánum, mely cenzúrázatlanul „meri” közölni, tudván, hogy napjainkban nehéz találni valóban „független” sajtót. De reménykedem!

Történt ugyanis, hogy 2018-ban a Kovászna Megyei Munkaerő-foglalkoztatási Hivatal (AJOFM) igazgatója, Kelemen Tibor úr nem volt hajlandó egy, cégünk által törvényesen összeállított aktacsomót pozitívan elbírálni, makacsul visszautasította, megszegve az akkori kormányrendeleteket. Többszöri próbálkozásom, hogy békésen, igazságosan járjon el cégemmel szemben, kudarcba fulladt. Ekkor döntöttem úgy, hogy jogi úton próbálom helyretenni a tévedést. Ismerőseim közül sokan azt tanácsolták: „Széllel szembe ne pisilj!”

Mivel engem úgy neveltek szüleim, hogy mindig az igazságot keressem, nem feltétlenül a helyzet anyagi vonzata miatt tartottam ki, hanem zavarta önérzetemet a Kelemen Tibor igazgató úr mondása: „Járni jár, csak nem jut.” Ezzel elkezdődött számomra a kálvária.

Miután elindítottam a pert a munkaügynökséggel szemben, fenyegetések, megaláztatások áradata zúdult felém Kelemen Tibor igazgató részéről. A dolgok normális kerékvágásba kerültek (volna) egy adott pillanatban, hiszen mind a Kovászna Megyei Törvényszék, mind a Brassói Táblabíróság meghozta az igazságos döntést cégünk javára, de Kelemen Tibor igazgató gőgje és felsőbbrendűségi érzése nem bírta elviselni, hogy egy „șef de magazin” (ahogy ő nevezett engem) szembe mert szállni, és le is győzte az általa képviselt ,,hatalmat”.

Fenyegetések, ellenőrzések özöne jött cégünk fele minden irányból, Kelemen Tibor bosszúvágya miatt. Miután folyamatosan hamisította a cégünk által az ügynökséghez beküldött iratokat (erre bizonyítékaim vannak), és továbbra is rendszeresen fenyegetett, jogtalanul megtagadva minden, cégünk által benyújtott kérelmet, megszegve minden érvényben lévő törvényt, 2019 júliusában úgy döntöttem, feljelentem az ügyészségre hivatalos dokumentumok hamisításáért, hivatali túlkapásaiért.

2019 decemberében érte el az igazgató urat a kivizsgálás „szele”, mert tíz hónapon keresztül az általa törvénytelennek nyilvánított kéréseink hirtelen törvényessé váltak, és december 31-én az igazgató úr jóváhagyott cégünknek két támogatási kérelmet. Aztán, elbújva a világjárvány köpenye mögé, egy 2020. február 2-án benyújtott kérésünkre az igazgató sehogyan se válaszolt. Ami ezután történt, az volt a hab a tortán!

2020. június 22-én egy temetkezési segélykérelemre összeállított iratcsomóval mentem a Kovászna Megyei Nyugdíjpénztárhoz. Mivel egy épületben működik az intézmény a munkaügynökséggel, az ajtó előtt vártam a nyugdíjpénztár nyitására. Kelemen igazgató a munkahelyére igyekezvén parancsot adott az ott szolgálatot teljesítő biztonsági őrnek, hogy engem ne engedjen be az épületbe. Miután tudattam vele, más ügyben jöttem, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett. Kevésen múlott, hogy nem reagáltam fizikai agresszióval. De józan eszemre hallgatva lehiggadtam, és feltettem magamban a kérdést: amíg én mindent megteszek önerőmből, hogy családomnak és a cégünknél dolgozó tizenkét munkatársamnak megélhetést biztosítsak, hogy történhet meg a XXI. században, hogy egy köztisztviselő, aki óriási fizetésért, állami intézmény vezetőjeként dolgozik, ilyen magatartást tanúsítson, ilyen trágár szavakkal illessen bárkit is?

Igazgató úr! Forduljon magába, és gondolkodjon el, hiszen istenfélő emberként mutatkozik a közéletben. Néhány találkozásunk alkalmával még zenéről is beszéltünk, itt jutatnám eszébe egy nóta sorait: „Nincsen senki emberfia homlokára írva.”

Tisztelt olvasók! Tegyünk arról, mindenki lehetősége szerint (akár „széllel szembe pisilve is”), hogy tehetséges fiataljaink ne külhonban keressék megélhetésüket, inkább a Kelemen Tiborok és társaik távozzanak a hozzájuk nem méltó állami funkciókból, hogy azokat megillető emberek tölthessék be! Vállalom minden egyes állításom bizonyítékkal való alátámasztását és a vele járó lehetséges támadásokat, melyek bizonyosan nem maradnak el ezen írásom közzététele után.

Tokos János, egy „șef de magazin” (Barót)

Kelemen Tibor válaszát itt olvashatják: https://www.hirmondo.ro/?p=116012&preview=true