Székelyföldi rakéták

Ez a félig publicisztikai, félig szépirodalmi műfaj a Székely Hírmondó napilapban vert gyökeret

Czegő Zoltán

2019. február 25., 00:012019. február 25., 00:01

Az 1848-49-es magyar szabadságharc idején hasonló cselekedetre nem volt alkalma a mi lengyel tábornokunknak, Bem Józsefnek, ám a székelyeknek vitéz honvédő harcaiért egy tábori nyomdát ajándékozott. Az a mai áldott szent nap is megvan Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban. Jelkép is lett belőle.

A nemzet java mindig is tudta, hogy a kiáltó szó tömegeket mozdít a jó irányba. Ama tábori nyomda öt Székely Hírmondó fejlécű lapszámot adott ki, melyeknek még 1996-ban is élt a varázsértéke. Volt itt olyan-amilyen kotyvasztott lázadás a kommunista vas rabság ellen, 1989-ben, egy magyar lelkész „tábornokolt” Temesváron, a hirdetett ige megfogant a székelységben is. Az a kézdivásárhelyi Székely Hírmondó, a ’49-es szólásra támadott ismét. Olyan nemzet-családi körülmények között Kézdiszéken, hogy az illene a híres harmincéves háborúhoz is. Háztáji lap, manufakturális családi körülményekben, főszerkesztette ifjú Kocsis Károly, s teszi ezt máig. Ma jelenik meg, íme, a lap második sorozatának 3000. lapszáma, 1849 után.

Csatamezőkön vannak ravaszkodások. A Székely Hírmondó jelszava az igazság rakétájának fellövése minden lapszámmal. Az igazat vallani, mondani naponta, hirdetni a szabadsághoz való egyetemes emberi jogot. Hogy a megjelentetés is legendás volt egykor, az valóság. A ’48-as székely helytállás maga a példa. Az is, hogy csatát nyerni nem lehet némán.
Nekünk úgy kell megépítenünk a magunk részét a hazaföldön, hogy a parancsolat bennünk rakétaként világítson ezen az évfordulós ünnepi megemlékezésen is, akár a mindenkori dologidőkben. Itt romlásunkat akarhatják, kimenekülésre, elveszejtésre szánnak ellenségeink, jogtalanul.

Szóljon a Székely Hírmondó! – Nekünk Erdélyben, Székelyföldön ma is olyan hazaföldet kell fenntartanunk, ahol nem csak élni, de feltámadni is érdemes.