Székely haza (59.)

Jakó Zsigmond bizonyította, hogy a székelység az 1562-es nagy felkelés előtt sem volt teljesen zárt, ámbátor nagyobb számú vármegyei lakos főleg Maros- és Udvarhelyszékre költözött be, Háromszék és Csík jóval kevésbé vett részt e mozgásban. A székely nemesi réteg kialakulása több évtizeden, sőt évszázadon keresztül tartott, így például a Basta generális által elrendelt 1602–03-as összeírásban a nemesek és lófők külön rétegként szerepelnek, mi több, a lófősítéseket egyes fejedelmek nagy számban gyakorolták korábban és később is (Báthori István, Báthori Gábor és Bocskai például, de a Rákócziak is), valahányszor a székelység katonai szerepvállalását meg kívánták erősíteni.

A Basta-féle összeírásból a társadalom szerkezetére is lehet következtetni. Az összeírás Háromszéken összesen 101 nemest talált, ebből Sepsiszéken 31-et, Kézdiszéken 33-at és Orbaiszéken 32-t. A második kötet név szerint közli ezeket (136–37. oldal). A pár évvel később készült új lustrában a nemesek között már új nevek is feltűnnek, a hovatartozásnak nem voltak még pontosak a kritériumai. Jobbágyaik persze másoknak is lehettek, nem is kis számban, ezeket a biztosok nem írták össze.

Az eljobbágyosodás csökkentette a hadra foghatók számát, ezt igyekeztek a fejedelmek lófősítéssel stb. ellensúlyozni. A Bethlen Gábor által elrendelt 1614-es összeírás a jobbágykategóriákat írja le pontosan, így az ősjobbágyok mellett az újonnan és többnyire önként vállalt, ún. fejekötött jobbágyok belső indokait is firtatták a biztosok. Bethlen ennek alapján döntött úgy, hogy megadóztatja a fejenkénti katonáskodás terheit nem viselőket.

A lengyel hadjáratba belebukott II. Rákóczi György például éppen a nagyszámú lófősítésnek (517) és nemesítésnek (344) is köszönhette nagy népszerűségét a székelyek körében. Sok gyalogpuskást, ún. veres darabontot vett rá, hogy lóval is szolgáljon. Ez azért is szükségessé vált, mert korábban lecsökkent a lófők aránya a gyalogosok javára, így például az 1635-ös, édesapja idejebeli lustra szerint Sepsin 812 lófő mellett 908 gyalogot, Kézdin 719 mellett 557-et, Orbaiszéken 254 mellett 428-at írtak össze, ennél pedig a nagy terveket kovácsoló fejedelemnek többre volt szüksége.