Százmilliós beruházások kerültek veszélybe

De még mielőtt ez a napirendi pont megvitatásra került volna, Ambrus József, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület igazgatója tájékoztatta a jelenlévőket a várható változásokról. Elmondása szerint a kormány asztalán elfogadás vár egy olyan határozat-tervezet, amely a jelenlegi 80 helyett 160 lejre emelné tonnánként az államnak befizetendő úgynevezett szemétlerakási illetéket. Ez – megspékelve a betétvisszaváltást előíró rendelkezésnek a hulladékgazdálkodásra nézve várható negatív következményeivel – azt eredményezheti, hogy 2024. január 1-jétől Kovászna megyében egy személyre számolva 4–5 lejjel emelkedhet a szemételszállítási díj. Ezt csak úgy lehet csökkenteni, ha növekedik a szelektíven begyűjtött hulladék mennyisége, tehát gyakorlatilag a lakosság hozzáállásán is múlik.

A házigazda szerepét betöltő Bokor Tibor polgármester vázolta fel a mindnyájukat érintő egyik legégetőbb gondot, amit meglátása szerint az okoz, hogy tűzoltósági és műemlékvédelmi „akadékoskodások” miatt számos beruházás akadt el nemcsak Kézdivásárhelyen, hanem az egész megyében, és félő, hogy ha kifutnak a határidőkből, elvesznek a támogatási pénzek, és nem kis összegekről van szó. A példák között említette az Apor Péter Mezőgazdasági Szaklíceum épületének felújítását, amire ha nem sikerül időben szerződést kötni, 16 millió lejtől esik el a város. A dokumentációval jelenleg a tűzoltóság és műemlékvédelem „pingpongozik”, egyik sem akarja rátenni a másik előtt a pecsétjét, ezért hatékonyabb együttműködést vár el a részükről. „Próbáljuk olyan megoldásokat találni, hogy az épületeinket tudjuk megmenteni” – kérte az elöljáró.

Mellette szállt síkra Tamás Sándor megyetanácselnök és Henning László alelnök is, példák sokaságával támasztván alá azon meglátásukat, miszerint a műemlékvédelem néha „katolikusabb a pápánál”. Hangsúlyozták, a törvényeket, előírásokat be kell tartani ugyan, de együttműködéssel, egymás munkájának segítségével muszáj megtalálni a jó megoldásokat, mert másként ez visszaüt a megye fejlődésében, hiszen még legtöbb 4–5 évig lehet európai uniós pénzekre számítani. „Egyetlen tervező sem szívesen vállal munkát a megyében, mert tartanak az itteni tűzoltósági és műemlékvédelmi engedélyeztetéstől, emiatt pedig 10 és 100 millió lejektől esnek el közösségek” – nyomatékosította Tamás Sándor.

A Kovászna Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság részéről Csáki Árpád igazgató és Méder László védte a mundér becsületét, szakmai érvekkel támasztván alá az engedélyezéshez elvárt követelményeket. Egyrészt kapacitáshiányra hivatkoztak, hiszen nagyon kevesen vannak erre a munkára, másrészt meg a törvényes előírásokra, amelyek részbeni módosítását maguk is indokoltnak tartják, például a műemléképületként való besorolás szabályozása tekintetében, de ez elsősorban a politikum feladata lenne. Ugyanakkor az is hátráltató tényező, hogy a megyében nagyon kevés község újította meg az általános rendezési tervét.

Nem láttamozhatnak pozitívan egy olyan területen való építkezést, ahol tudvalevőleg régészeti leletek rejtőznek a föld alatt – magyarázta Méder László régész, és így tudtuk meg, hogy például Hatolyka mellett késő-vaskori település nyomaira bukkantak, de Kézdivásárhely és Kézdiszentlélek között is régészeti lelőhelyként van számon tartva a műút és a Kászon patak közötti terület egy része. Végül mindketten ígéretet tettek arra vonatkozóan, hogy még a héten, de legkésőbb a jövő hét elején megoldási javaslatokat fogalmaznak meg a találkozón nevesített esetekkel kapcsolatosan.

Címlapfotó: A kézdivásárhelyi, felújításra szoruló Apor Péter Mezőgazdasági Szaklíceum. Tizenhatmillió lejtől esik el a város, ha nem sikerül időben beszerezni az engedélyeket (az Apor Péter Mezőgazdasági Szaklíceum Facebook-oldala)