Száz személy kétszáz arca

– Mikor fogalmazódott meg benned ennek a fotósorozatnak az ötlete? Miért pont most került kivitelezésre?

– Már 3 éve fontolgatom, hogy több személyt örökítek meg, megmutatva a komoly, illetve mosolygós arcuk közötti éles különbséget. Mivel eseményfotósként az elmúlt években nagyon elfoglalt voltam, csak álom szintjén maradt meg ez az ötlet. Idén a koronavírus-járvány miatt nagyon sok ideig polcon porosodott a fényképezőgépem, aztán egyre jobban kezdett hiányozni a fényképezés, a fotós és modell közötti kapcsolat, a munkafolyamat. Az is cselekvésre késztetett, hogy a hétköznapjaimban egyre több arctalan, maszkos embert láttam, és olyanok köszönését fogadtam, akikről csak pironkodva találgattam, vajon kik lehetnek. Maszktalanul: vidáman, komolyan – ezzel a jelmondattal vágtam bele a fotózásba.

– Mennyi idő alatt sikerült elkészíteni a sorozatot? Hogyan választottad ki a szereplőket?

– Két hónap alatt sikerült elkészíteni. Fontos volt számomra, hogy olyan személyeket kapjak lencsevégre, akiknek jellegzetes, emlékezetes az arcuk. Természetesen, felhívásomra nagyon sokan jelentkeztek, ezúton is elnézést kérek azoktól, akik nem kerültek a műtermembe, de jó hír, hogy tervezem a sorozat kibővítését a közeljövőben, újabb 900 személy arcát szeretném lencsevégre kapni, hogy a mostani sorozatot ezerre bővíthessem. Azért mondtam, hogy a közeljövőben kerül sor erre a gigászi munkára, mert januártól egy másik álmomat szeretném kivitelezni: ikerpárokat tervezek lefotózni. Máris közel száz háromszéki ikerpárról van tudomásom, így ez is igencsak izgalmas sorozatnak ígérkezik.

– Szempont volt-e, hogy minden korosztály képviselve legyen a sorozatban?

– Az elején nem. Mivel közösségi oldalon osztottam meg a felhívást, ezért leginkább ismerőseim jelentkeztek, jeleztek vissza. Amikor már több tucat személyt lencsevégre kaptam, akkor jöttem rá, hogy az idős korosztály nincs képviselve, így újabb felhívást tettem közzé, és arra kértem barátaimat, hogy biztassák jelentkezésre a 70 év fölötti családtagjaikat, ismerőseiket. Végül a legfiatalabb modell egy 16 éves lány, a legidősebb pedig egy 93 éves úr lett.

– Említetted, hogy idén az álmaid kerültek előtérbe. Ebből meg is lehet élni?

– Hát nem (nevet)! Szerencsémre a Háromszék Táncegyüttes állandó munkatársa vagyok, így kikerül a mindennapi betevőre. Fotós munkatársaim is biztos munkahelyek felé fordultak, sok esetben szakmát váltottak, alkalmazkodtak. Reméljük, jövőben minden jobb lesz, és újra beindul az élet, az eseményfotózás, és sok más csírájában elfojtott szakma, hivatás újra életre kel. De addig is érdemes a pesszimizmus helyett az álmainknak élni!