Száz év ígéret

A címet nem jómagam találtam ki, hanem a román származású amerikai történész, Maria Bucur. Nem mond mást, mint azt, hogy a románok december 1-jén néhány ígéretet ünnepelnek. Például az autonómiát. Az Amerikába kiűzött tudós felfedezett mást is: hogy egy másik kisebbséggel, az asszonyokkal sem bántak úriember módjára a dák felmenőkkel büszkélkedők.
Az Osztrák–Magyar Monarchia és Órománia között óriási volt a különbség. Képzeljünk el egy országot, ahol éppen levetették a kaftánt, a parasztok pedig a bocskort, a nép óriási hányada analfabétaként tengődött, a nők hatvan százaléka nem tudott írni, olvasni. Ez a táj­egység egyesült egy gazdaságilag, munkaerkölcsileg fejlettebb területi egységgel. Mind a mai napig a nívókülönbség nem egyenlítődött ki.
Annak ellenére, hogy az uralkodó réteg folyamatosan a haza iránti odaadást, mártíromságot, áldozathozatalt emlegette, semmit nem mondott az emberi jogokról. Állampolgári jogokról beszélt, de csak a férfiak vonatkozásában. A nőket egészen a második világégésig nem engedték érvényesülni, így az a fura helyzet állt elő, hogy 1918 előtt az erdélyi nőknek sokkal több joguk volt, mint utána, de a férfiaknál is több lett a mínusz, mint a plusz. A polgári törvénykönyvet csak 1932-ben korszerűsítették, az írástudatlanság csak a második világháború után, a szocializmus éveiben számolódott fel. A nők 1929-től kezdődően részt vehettek ugyan a helyi választásokon, de az általános választásokon csak 1938-ban jelenhettek meg, II. Károly idején, amikor egy királyi diktatúra jött létre, tehát a voksok értéke nullának tekinthető.
Ami az utolsó huszonöt évet illeti, a jogállam intézményei létrejöttek, ellenben nincsenek megtöltve tartalommal. Lépten-nyomon sérülnek az emberi jogok, az erkölcsi és etikai szabályok. A törvényeket pedig a jogászok a maguk kénye-kedvük szerint magyarázzák. Mindezt azért, mert a diktatúrából átmentett egész igazságügyi rendszer féloldalas, az ügyész szerepét eltúlozták, ugyancsak a múltbeli haza iránti feltétlen odaadást hangoztatva. És az egészet továbbra is befedi az idült nacionalizmus, amit valahol 1918-ban kellett volna abbahagyniuk, s ami miatt, no meg hatalmas területek gazdasági, erkölcsi, olykor művelődési lemaradása miatt nagyon nehéz bármifajta közös erőfeszítéssel az ország szekerét előbbre vonszolni. Így aztán ünnepelhetik a százéves... ígéreteket.