Sylvester Lajosra emlékeztek

Tegnap a csernátoni Sylvester Lajos Községi Könyvtár névadójára emlékeztek családtagjai, volt kollégái és barátai. Ezúttal az egykori művelődésszervező, közíró, új­ság­író egy másik oldalát ismerhette meg a közönség.

A színház bűvöletében és fogságában című rendezvény az öt évvel ezelőtt elhunyt Sylvester Lajost színházvezetőként és dramaturgként volt hivatott bemutatni, ugyanakkor betekintést nyerhettünk a csernátoni népi színjátszás történetébe is. A könyvtár Sylvester Lajos munkásságának szentelt előadótermében a jelenlevőket Ágoston József kultúrfelelős köszöntötte, pár szóban felelevenítve azt, mit jelent a csernátoniak számára a 2012. május 12-én Kolozsvárott elhunyt falubelijük.

Utána Váry O. Péter újságíró, a néhai közíró veje vette át a szót, röviden ismertetve a nap programját, annak jelentőségét, illetve azt, hogy miként indították útjára az emléknapokat. 2014-ben az 1960–70-es évek magyar értelmiségi rétegének szerepét elemezték meghívottak segítségével, 2015-ben pedig a historizáló Sylvester Lajosra emlékeztek, különös tekintettel arra a munkásságra, amit az 1944-es Úz-völgyi harcok kutatása kapcsán végzett.

„Tavaly az emléknap objektív okok miatt elmaradt, az ideit viszont arra alapoztuk, amit kevesen tudnak: 1957-ben Sylvester Lajos itt tanítóskodott, és ez idő alatt szerepelt egy előadásban, a Tanítónőben. Tehát volt egy színészmúltja, ahonnan nagy kacskaringóval került a sepsiszentgyörgyi színház élé­re. Ezt az életutat próbáljuk meg meghívottaink segítségével bemutatni” – vezette fel az eseményt Váry O. Péter, aki után Fülöp Margit nyugalmazott tanítónő beszélt arról, milyen volt a könyvtár névadójával együtt dolgozni, milyen volt egykoron a csernátoni népi színjátszás, milyen darabokat játszottak, kik szerepeltek azokban stb. stb.

László Károly színművész, azaz Puki bácsi személyes hangvételű kis­előadást tartott Sylvester Lajosról, felelevenítve azt az időszakot, amit a sepsiszentgyörgyi színháznál töltöttek együtt 1973–1985 között, amikor is Sylvester a megyeszékhelyi Állami Magyar Színház igazgatójaként tevékenykedett. Számos aranyos történet, mosolyt fakasztó anekdota hangzott el Puki bácsitól, aki a hallgatóság szemébe könnyeket csalva egy rövid dallal is megemlékezett volt kollégájáról, barátjáról.

Nagy B. Sándor dramaturg szakmai vonatkozásban elemezte Sylvesternek a színháznál töltött munkaéveit, kitérve arra, hogy miként szállt szembe a hatóságokkal a magyar színház érdekeiért. Betekintést nyújtott annak hátterébe is, hogy a veszprémi színházzal ápolt szoros kapcsolata, a színház műsorrendje és alkalmazottai státusa, illetve a nemzetiségi színházi kollokviumok szervezése miatt miként került végérvényesen feketelistára, ami azzal végződött, hogy a Megyei Tükörhöz száműzték, megtiltva számára azt is, hogy művelődési témakörben írjon.

Az előadások után a jelenlevők megkoszorúzták a könyvtár homlokzatán levő emléktáblát, majd a pincében megtekintették a népi színjátszás epizódjait pannókon felelevenítő kiállítást. Váry O. Péter a jelenlevőket arra kérte: amennyiben felismernek a pannókon általuk nem azonosított embereket, akkor azt jelezzék a könyvtár felé, hogy a rendkívül gazdag múltú színjátszás történetét tudják kiegészíteni. Arra kérte azokat, akiknél színjátszással kapcsolatos képanyag van, azt digitalizálás végett vigyék be a könyvtárba, mert, mint fogalmazott, „oda jutottunk, hogy a brassói ócskások is helyi, 1917-es háromszéki konfirmálási lapokat kótyavetyélnek”, megfosztva így bennünket történelmünk értékes építőköveitől.
Az állandó jellegű kiállítás a könyvtár alagsorában kapott helyet, időszakos kiállítások esetén veszik csak le a falakról.

*

A rendezvény a hétvégi Csernátoni Napok keretében zajlott. A faluünnepet utcabál, koncertek, gyerekfoglalkozások színesítették, a községháza előtti emlékfára felkerültek az elmúlt két évben születettek nevei. A tartalmi része a nemzetközi focibajnokságra fókuszált, arról holnapi lapszámunkban számolunk be.