Simicska térvesztése

Omlik össze a Simicska-médiabirodalom. Ebből is világosan kitetszik, hogy az Orbán Viktor ellen bosszúhadjáratot folytató milliárdos célja nem a szabad sajtó megteremtése volt, mint sugallták azt saját hirdetőoszlopain a saját hirdetései, hanem a Fidesz választási esélyeinek a roncsolása.

A választások után két nappal elhallgatott a Lánchíd rádió, megszűnt a saját múltját az utolsó éveiben lábbal tipró, vállalhatatlan, elvtelen Magyar Nemzet, leépítések voltak a Hír Tv-nél, s a napokban megszűnt a Heti Válasz is. Az erdélyi nemzeti oldalon privát körben nem kevesen sajnálkoznak az általuk mértékadónak tekintett hetilap felett.

Jómagam nem osztom álláspontjukat. S nem azért, mert érinteni merték a kormány korrupció-gyanús ügyeit. Persze az is kérdés, hogy egy ostromlott várban mennyire helyes és célszerű a várkapitány gazdaságpolitikájának szabálytalanságaival foglalkozni, de tegyük ezt félre. A fő gond az, hogy a legfontosabb kérdésekben, mint a CEU és legutóbb a magyar kulturális szféra nemzetivé formálása, a lap a magyarság ellenségeinek oldalán tette le a garast. Holott mindkettő létkérdés.

A Heti Válaszban képesek voltak leírni azt, hogy a kormány ellenséget keres, és így találja meg Sorost, mintha legalábbis a Holdon élnének, vagy valami végzetes csőlátás képtelenné tenné őket arra, hogy a gátlástalan spekuláns fehéren-feketén, világszerte hirdetett gondolatait elolvassák. Abban a kérdésben, mely végre napirendre került, tételesen, hogy a kormány nyolc évig finanszírozta a magyar nemzet és Magyarország nyílt ellenségeit (ennek lassan kötetnyi irodalma van), ők úgy vélik, mindez nagyon jól volt így, és nem kellene egyensúlyosítani a magyarországi kulturális finanszírozást. Egyszóval a legfontosabb kérdésben a liberális mantrákat ismételgetik.

Ami persze nem meglepő annak a fényében, hogy e sajátos önsorsrontás egyik végrehajtója, a Kinek a kulturális diktatúrája? című cikksorozatnak az egyik joggal kipellengérezett alakja, Pröhle Gergely állandó szerzőjük volt. Egy szó, mint száz, ha optikánkat a magyar nemzet létesélyeinek maximalizálása határozza meg, aminek szerves része, hogy a magyarul beszélő lakosság magyarul is gondolkodjon, akkor a Heti Válasz felett inkább ne ejtsünk könnyeket.