Segítő kezek tábora

A Gondviselés Segélyszervezet és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet által 2012-től újraindított, egyetemes egyházi szintű kalákatábor-sorozat mintájára a segélyszervezet háromszéki fiókszervezete első alkalommal szervezett regionális önkéntes kalákatábort Erdővidéken, a felsőrákosi unitárius egyházközség közreműködésével.

A július 13–16. között zajló tábor fő célja a rászoruló idős embereken, a szegénységi küszöb alatt élő, többgyermekes családokon való közös segítés, és a kaláka hagyományának népszerűsítése volt. Összesen 32 állandó résztvevője volt (mindannyian 14-28 év közötti ifjak) tizenöt háromszéki, udvarhelyszéki és barcasági településről, akikhez pénteken egy 34 tagú, dabasi (Magyarország) és zentai (Délvidék) fiatalokból álló, épp Erdővidéken nyaraló csoport is csatlakozott.

A tábor ideje alatt az önkéntesek öt erdővidéki településen (Felsőrákos, Vargyas, Köpec, Miklósvár és Nagyajta) összesen 15 családnál és 4 közösségi helyszínen tevékenykedtek. Volt, aki fát vágott, volt, aki háztáji takarításban, ajtó- és ablakfestésben, szőnyegmosásban, az udvar kaszálásában, illetve a kiskert gyomlálásában vett részt. A táborértékelő beszélgetés során a fiatalok közül többen is elmondták: nem gondolták volna, hogy a közvetlen közelükben ilyen mostoha körülmények között is élnek emberek, kisgyerekes családok.

Többen jelezték, hogy a fizikai segítség mellett talán annak örvendtek a legjobban az idősek, hogy kibeszélhették magukból a gondjaikat, bánataikat és örömeiket, hiszen a legtöbbjüknek a kapuját nagyon ritkán nyitja meg bárki is. Elmondásuk szerint az itt megéltek arra sarkallják őket (és remélhetően e sorok olvasóit is), hogy az elkövetkezőkben még jobban odafigyeljenek, és apró gesztusokkal könnyebbé, elviselhetőbbé tegyék a környezetükben élő rokon vagy ismerős, szépkorú embertársaik életét.

A kalákatábor egyik szervezője, Bartha Alpár kökösi lelkész elmondta:
– A rendezvény sikeres volt, mivel elérte a kitűzött kettős célt: segíteni a rászorulókon, és önkéntes közmunkára nevelni a fiatalokat. Ugyanakkor sajátos, többlettapasztalat volt a fiatalok számára együtt dolgozni, és megosztani élményeiket a délvidéki és az anyaországi társaikkal. Egyértelmű, hogy lesz folytatás, hiszen az országos tábor mellett fontosnak tartjuk, hogy legyenek regionális szintű táborok is. Minél több alkalom, annál több segítési lehetőség. A jövőre nézve szükséges egy átfogóbb, körültekintőbb felmérés a rászoruló családokról, illetve az elvégezhető munkákról. Ugyanakkor fontos, hogy a rászoruló családok is tapasztalják meg, sok mindent anyagi befektetés és külső segítség nélkül is meg lehet oldani!

Szervezőtársa, a vargyasi Pájer György a tábor résztvevőinek és támogatóinak mondott köszönetet:
– Önkéntes fiataljaink részvétele nélkül nem tudtunk volna segíteni, de a felsőrákosiak közreműködése, illetve a megyei tanács, a Bethlen Gábor Alap, egyházkörünk és az anyaszervezet támogatása is nélkülözhetetlennek bizonyult. Köszönjük, és Isten áldását kérjük életükre, munkájukra! 

Demeter Zoltán