Riasztó kiáltás

Reisinger János irodalomtörténész féléves előadássorozatának utolsóelőtti állomásán A rombolás géniuszának diadala című Zichy-festményt elemezte a Székely Nemzeti Múzeum Bartók-termében. Ismét azon ritka alkalmak egyike volt, amikor teljességében fogadhattuk be egy nagy művészeti alkotás, egy hazájában nem eléggé méltányolt nagy művész üzenetét.

Zichy Mihály életéből 50 évet az orosz cári udvarban töltött – az utolsó években Romanov cár udvari festője volt –, azonkívül még jó néhányat külföldön, nem egészen önszántából. Ott is halt meg, Oroszországban, 1906-ban. Sem éltében, sem halála után hazájában nem volt egy reprezentatív kiállítása mind a mai napig.

A rendkívüli gyors rajzolóként ismert művész, grafikus, festő életútjának ismertetésével kezdte az előadó az estét, akinek a grúzok állítottak szobrot Tbilisziben, itthon viszont a bemutatott hatalmas méretű remekműve a kis Somogy megyei Zala faluban, a nagy festő szülőházában áll, holott ennél többet érdemelne.

Az 1878-as párizsi világkiállításra készült, 25 négyzetméteres művet erős társadalomkritikája miatt rejtegetik kezdettől fogva, emberi gyarlóságból, félelemből; pár nap után a kiállításról is eltávolították. Zichy diktatúraellenességében a hit keresztény és zsidó mártírjainak, a szabad gondolkodás hőseinek rendszeresen emléket állított, ennek a jegyében született A rombolás géniuszának diadala (vagy A démon fegyverei). A festmény főalakja a Sátán, aki könnyed mozdulattal uralkodik minden más szereplőn.

A festmény baloldalán a keleti kereszténység megtestesítőjét, II. Sándor cár alakját láthatjuk a kettős kereszttel, amint éppen lelő egy török harcost (az iszlám és a kereszténység harcának ábrázolásaként), egy másik anyának a férjét kard által pusztítják el. Jobb oldalon a nyugati kereszténység alakjai, II. Vilmos császár, III. Napóleon is jelen vannak IX. Pius pápa mellett (aki egy inkvizítort avatott szentté). Közöttük vérfolyó, Pius pápa lába, leple alatt is koponyák tömkelege, melyeken kereszt hever a Krisztus nevében megölt ártatlan áldozatokra utalva. Az a piros-fehér-zöldben ábrázolt alak, aki a pápának lábát csókolván, fel meri lebbenteni a leplet a történelem számtalan ártatlan áldozatára utaló koponyafolyóról, azon magyarok dicsérete, akik az első vatikáni zsinaton a többiekkel ellentétben nem szavazták meg azt a tételt, hogy az egyház feje hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen.

Bár eredetileg nem szerepelt a kompozícióban Krisztus alakja, a kisebb vázlatok, képváltozatok mutatják, hogy Zichy utólag kereste a helyét, hiszen nélküle a kép azt üzeni, hogy a Sátán uralmának alávetett világ a hétköznapi és történelmi gonoszságok váltójátéka, ez pedig igen lehangoló üzenet. A pápa alakja fölött fénysugarak közepette ábrázolt Megváltó, az ő második eljövetele jelentheti az emberiség megváltását Zichy értelmezésében.