Rendületlenül, angolosan

Székely Hírmondó

2018. július 17., 00:202018. július 17., 00:20

1. Szombaton és vasárnap a sportszerető ember úgy érezhette magát, mint Buridán szamara. A középkori skolasztikus példázatban egy éhes-szomjas szamár előtt egyenlő távolságban volt a széna és a víz, és a csacsi addig bólogatott jobbra-balra – igyak-e először vagy inkább egyek? – hogy étlen és szomjan pusztult el. Természetesen, aki a Hírmondót választja olvasmánynak csakis okosabb, mint a példázat jámbor jószága, bizonyíték, hogy megérte ezt a napot. De nem lehetett könnyű a múlt hétvégen választani a focivébé bronzmeccse, majd döntője és a két wimbledoni, női és férfi finálé között, leszámítva azokat, akik annyira sem tartják a teniszt a futballhoz mérten, mint amekkora labdácskával játsszák. Most azonban az angolok csökönyösségét említeném. Bár Anglia küzdött szombaton a bronzért az oroszországi vébén, semmi áron nem voltak hajlandók a teniszdöntőt előrehozni vagy elhalasztani. Vasárnap dettó. A hagyomány mindenek előtt. Nem simulunk mi, nem alkalmazkodunk mi másokhoz minden áron, alkalmazkodjon hozzánk, aki akar, ha pedig nem, az ő dolga. Így vészeltek át két világháborút és győztek. Nézem az amerikai elnök fogadtatását Londonban: királynő, medvekucsmás-piros egyenruhás díszőrség, persze, hogy gyakorlati haszna nulla, de így marad életben egy nemzet.
2. A tokiói 1964-es olimpián a magyar csapat tíz aranyérmet szerzett. Tíz sportágban érmet és tizennégyben pontokat, a 4–6 helyért. Négy év múlva Mexikóvárosban megismételtük a tíz aranyat és tizenegy sportágban volt érmesünk. A közelmúltban Rióban sem maradtunk szégyenben, de az érmek kétharmadát Hosszú Katinka és Kozák Danuta szerezte, három sportág- az úszás, a kajak-kenu és a vívás volt sikeres, plusz az árva Márton Anita, a súlylökő. És, szép, nem szép hölgyek korát említeni, nem valószínű, hogy 2020-ban még sok babér terem nekik, Tokióban. Hol van a céllövészet, a torna, a birkózás, az ökölvívás, a valamikori magyar éremforrás öttusa, a fociról inkább hallgatunk. A tömegsport, még ha Szpartakiádnak vagy Daciadának is nevezték, nem bolondság. Ideológiától megtisztított formában nem ártana újragondolni.

Zubreczky Antal