Régiók és gazdaságszervezés I.

A tőkeerős gazdaságok munkaerő-elszívó hatása komoly problémák elé állítja a kelet-európai kis országokat, különösen az EU-s csatlakozásuk óta. Románia néhány évtized alatt a munkaképes lakosságának 20%-át vesztette el a jól szervezett és tőkeerős európai versenytársaival szemben. A trend 2019-ben sem állt le, sőt, a magasan képzett munkaerő-állomány körében még fokozódott is: pl. gyakorlatilag 4-ből 1 romániai orvos intett búcsút az országnak. Ráadásul az elvándorlás nemcsak a gazdasági élet és a jóléti szolgáltatások leépülésével jár, hanem az ország politikai teljesítményét, így az oktatáspolitikáját is borítja: Románia 50 ezer dollárt költ minden egyes diplomásra, de ilyen körülmények közepette a szürkeállomány kiművelésének költségei nem térülnek meg, hanem veszteséggé válnak.

A dolgot bonyolítja, hogy a jelenség nemzeti szinten is működik. Regionális bontásban jól látható, hogy a munkaerő-elszívás leginkább a gazdasági élet külterületeit, a tőkeszegény régiókat sújtja, elsősorban innen hiányzik, „menekül” a munkaerő és a szellemi tőke. A dolog ismerős Székelyföldön is. Kérdés, hogy miképpen lehetne megállítani, ellensúlyozni a trendet, méltányosabbá téve a szabad tőke és közös munkaerőpiac előidézte állapotokat.

A jelenség okait sokan kutatják, s születtek közpolitikai javaslatok (regionális egyetemek, kutatóközpontok, gazdaságfejlesztési stratégiák támogatására), de jogalkotói tervek is a témában. Nemzeti, de EU-s szinten is. Hiszen éppen erre és hasonló problémákra, a gazdasági mechanizmusok szabályozására, finomítására lettek kitalálva az államok és az Európai Unió döntéshozatali fórumai.

Utóbbi esetében pl. a Maastrichti Szerződés által létrehozott Európai Régiók Bizottsága, mely az érintett helyi és regionális önkormányzatokat tömöríti, s ahol a közös gondok alapján elvileg közös javaslat születhet az Európai Bizottság és Tanács számára. A téma forró, nemrég Antal Árpád is előállt egy Romániát érintő javaslattal, de az erdélyi magyar állampolgári kezdeményezések is súrolják a kérdéskört. A probléma gyökere közös, így az elképzelések nem véletlenül rímelnek. Érdemes hát közelebbről megismerni őket. Folytatásunk következik. 

Pozsony János Csaba