Radikális újragombolás?

A Magyar Polgári Párt 6. rendkívüli országos tanácsán gyakorlatilag eltávolította a szervezet éléről Biró Zsolt pártelnököt, mi több, az összesereglett küldöttség – mintegy sejtetve a tisztújítás kiváltó okát – alapszabályzatot is módosított: eszerint az MPP-ben ezentúl összeférhetetlenség áll fenn a pártelnöki tisztség és egy más párt színeiben megszerzett parlamenti mandátum betöltése között. Maradjunk annyiban, hogy ez a szabály egyáltalán nem szokványos, sőt külső szemlélő számára egyenesen furcsának tűnhet. Ahogyan maga a helyzet is, amire ki kellett találni, már hogy a román pártokhoz képest egy meglehetősen szűk választói bázisra szabott kisebbségi versenypárt elnökeként végül a hegemón helyzetben levő, konkurens szervezet színeiben nyert parlamenti mandátum segítségével próbálsz talpon maradni, és közben érvényt szerezni saját választóid akaratának is.

Az MPP országos tanácsa által hozott új szabály azt jelzi, hogy ez a küldetés ebben a felállásban szerintük nem sikerült: sem Biró Zsoltnak, sem pedig Kulcsár-Terzának. Hogy ez részleteiben mit jelent, azt csak találgatni lehet. Talán a politikai programpontok érvényesítésének útvesztőjében ugyanarra a kényszerpályára tévedtek, mint az általuk meghaladni kívánt nagytesó: a radikális politizálás helyett a román politikai intézményi kultúrához kezdtek hasonulni, beleszeretve a hosszabb időciklusokba, és stratégiai szemlélődésre-gondolkodásra adták a fejüket.

Pedig az, hogy kifulladt az MPP parlamenti munkája, részben a partnerszervezettel kialakított feladat- és munkamegosztásnak köszönhető: azzal indokolták ugyanis a választási együttműködésből nyert parlamenti mandátumokat, hogy így mód nyílik benyújtani a törvényhozásba Székelyföld területi autonómiájának tervezetét. Minekután ez megtörtént (és elutasították), az MPP küldöttei úgy érezhették, feladat, eszköz, legitimitás és ami a legrosszabb: ötlet nélkül maradtak.

Akárhogy is volt, egyelőre nem úgy tűnik, mintha az MPP feladná a parlamenti munka lehetőségét, és fel kívánná rúgni az együttműködést a riválisként is számon tartott partnerével, az RMDSZ-szel. Ez pedig jó hír az erdélyi magyar poliarchiában zajló együttműködési kísérleteken gondolkodóknak.

Pozsony János