Rabok és majmok

„Jaj, szegény lélek, hát világ rabja légy?/ Vagy saját szobrodnak hitvány majma légy?”

Nem szívesen csúsztatom személyes siratófalam résébe Babits Mihály mindmáig megválaszolatlan kérdését. De ez az év annyira lehangoló volt. Nem a vírus miatt, bár jó néhány közeli-távoli ismerősöm idő előtt elment miatta. A középszerűség – mit középszerűség, a legalja – dáridójára gondolok. Tessék megnézni, kik a véleményformálók, milyen alakok kezébe kerültek kormányrudak e szánalmas 2021-ben. Mutasson valaki öt igazán értelmes embert, aki rendszeresen szóhoz jutott e sosokás-genderes-transzidióta zajongásban. „Ki egy fejjel nagyobb,/ Mint polgártársi... azt nem tűrhetik.” (Madách Imre: Az ember tragédiája, Athéni szín).

És – talán nem véletlenül – olvastam nemrég Csia Lajos, a bibliafordító életrajzát. Református lelkésznek készült, és a teológián(!) megdöbbentette a teológusok közönye az Ige iránt. Az Újszövetséget egy lényegében hitetlen tanár tanította. El lehet képzelni egy muszlim hitoktatót, aki megkérdőjelezi Mohamed tanítását? (A helyi könyvtárban megnéztem egy mai kolozsvári teológián használt tankönyvet. A lényege: a Biblia azt mondja, hogy... de nem éppen úgy van.)

Csia egy haldokló falusi gyülekezetbe került. Elkezdett hétközben is prédikálni, és a templom újra megtelt. Következmény? A szomszéd helységek lelkészei beadványban követelték, tiltsák meg neki ezt a gyakorlatot, nehogy az ő híveik is kérjék. El is tanácsolták!

Most, karácsonyi csemegeként hallom, hogy egy  fiatalember meg akarta ölni a brit királynőt. Miért? Bosszúból? Egy 1919-ben Indiában történt felkelés véres megtorlása miatt. A fiatalember valószínűleg pszichopata. De krampuszom fülembe súgja: hát ti nem mindmáig öntitek egymásra a moslékot Avram Iancu és Vitéz Mihály ürügyén? Pediglen azok még régebbecske kotnyeleskedtek e világ szomorú színpadán...

És ami aztán tényleg letaglózott: egy, az anyja által elvetett, emberek által felnevelt csimpánzt visszavittek a szabadba, Kenyába. Ugye kitaláltad, olvasó, mi történt? Agyonverték a többiek.

Mégis, soraimat zárva, kinézek az ablakon, némán, kitartóan, pilinkézik a hó, mint mennyei szeplőtelen csillámpor. Hátha az elfedi a sok szennyet, kívül-belül. Boldog, áldott új évet kívánok!