Quo vadis, székely nép?

barni

2018. június 20., 00:322018. június 20., 00:32

Könyvbemutatóval egybekötött székelyföldi bemutatkozó körútja során hétfőn a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában találkozott olvasóival Gábor Ferenc, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Országos Tanácsának újonnan megválasztott elnöke.
Miután Beke Ernő házigazdaként köszöntötte a 15 évig a rézbányai uránbányában vájárként dolgozó szerzőt és az érdeklődőket, Gábor Ferenc a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tevékenységéről, történetéről és hivatásáról beszélt. „Ki hívná fel a világ és nemzettársaink figyelmét Trianonra, ha nem az MVSZ?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, sajnos, nagyon sok fiatal nem tesz különbséget Trianon és a triatlon között...
Ezt követően köteteiről beszélt, megemlítve az általa román–magyar Rómeó és Júliaként jellemzett Esztert, illetve a bányászéletről szóló A sötétség zsoldosait, ám a hangsúlyt a Fekete–Körös-völgyi magyar falvak 20. századi vértanúságát bemutató négy kötetre fektetve: az 1919 húsvéti köröstárkányi román vérengzés történetét felelevenítő Életem viharának emlékére, a kisnyégerfalvi magyarirtásról szóló Mert magyar vagy!-ra, az 1944 szeptemberi magyarremetei vérengzéseknek emléket állító Isten se akarja... címűre, valamint a gyantai vérengzést ecsetelő Írmagja se maradjon-ra.
A szerző az említett kötetek kiadásához az országból senkitől sem kapott támogatást, első könyve nyomdaköltségeit úgy teremtette elő, hogy testvéreivel eladtak egy darab földterületet. Gábor a székely nép lehetőségeit Köröstárkány és Gyanta összehasonlításával szemléltette: „Ma Gyantán 346 ember él, Köröstárkányban meg 1110-en vagyunk székelyek. A gyantaiak levetették népviseletüket, idomultak ahhoz a világhoz, amelyben éltek, ezzel szemben mi megtartottuk hagyományainkat, szokásainkat. Sajnos, erdélyi magyarokként mi is idomulunk a minket körbevevő világhoz”, summázott.