Profiltisztulás vagy lassú kimúlás?

Ahogy az ember elnézi a Jobbik és az LMP fogyogatását, ami kívülről szabályos önfelszámolásnak tűnik, a székely vicc jut eszébe, amikor is az öreg Mózsi gerendát farag, amiből az idő elteltével kapanyél majd kalapácsnyél alakul, végül, amikor már egy aprófának is alig alkalmas fadarabot farigcsál, s kérdi ismét a szomszéd, hogy mit készít, azt feleli: „fogpiszkálót, ha el nem rontom”.
Miközben a Jobbikról többen is – köztük közvetlenül érintettek – állítják, hogy százas nagyságrendű azon tagok száma, akik Simicska pénzét fizették be saját támogatásként a pártkasszába, magyarán pénzt mostak, legalábbis a jog szerint, a párt ellenállást hirdetett október 23-ára Molotov-koktélos, szovjet tankos plakáton. Annyian biztosan lesznek a megmozduláson, mint legfőbb rajongójuk, Heller Ágnes ötmilliósra tervezett, de legfeljebb pár százas támogatottságot elérő tüntetésén.
Az LMP-ből pedig kilépett a párt egyetlen európai parlamenti képviselője, Meszerits Tamás. Az ok alighanem az lehet, hogy egykori pártjában társelnöknek választották a minap a szocialistáktól érkezett Demeter Mártát, aki rágalmazási botrányba keveredett, azzal vádolta a miniszterelnököt – amatőrizmusból vagy tudatosan hazudva –, hogy lányát katonai géppel szállíttatta. Az ügy még fodrozódik, s nem biztos, a pártnak jót tesz, hogy egy botrányhőst emel a társelnöki székbe. (Az LMP ultrapolkorrekt, itt kötelező módon egy nő és egy férfi vezeti a pártot, Demeter Márta egyetlen jelölt volt a női társelnöki székbe.)
A korábbi társelnökök közül Hadházi Ákos júniusban lépett ki a pártból, Szél Bernadett pedig e hónap elején hagyta ott azokat, akiknek története azt igazolja, „Nem Lehet Más a Politika”. Ezt ismerhette fel a párt korábbi frontembere, az elvszerűségéről híres Schiffer András, aki 2016-ban mondott le társelnöki tisztségéről és országgyűlési képviselői mandátumáról, majd idén, május elején lépett ki a pártból, miután az végletesen eltért az eredeti irányvonaltól, mely mind a Fidesztől, mind az utódkommunista pártoktól egyenlő távolságra volt.
Nagy kérdés, hogy a Vona Gábor által előszeretettel XXI. századi pártoknak titulált Jobbik és LMP számára van-e út felfelé a gödörből. Elnézve a két párton belül az elbukott választások óta zajló kutyakomédiát, ebben erősen kételkedhetünk.