Populizmus és mumus

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán

Székely Hírmondó

2019. február 15., 00:172019. február 15., 00:17

A Biblia (mint minden másról) a populizmusról is pontos képet ad. Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival, Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is (Ap. Csel 12.1-3). Vér kell a népnek, azt adunk. Borzasztó, ám két világháború tanúsága szerint így van, énekelve, duhajkodva mentek a frontra azok, akik csak annyit hallottak, hogy „azok a másikok” a kiirtandó gonoszok.

A populizmus iskolapéldája volt államelnökünk, Băsescu, aki csárdást táncol, kürtöskalácsot eszik Kovásznán, a naivak fülig szerelmesek belé, mint Jennifer Annistonba, aztán Bukarestből fityiszt mutat a kikosarazott balekeknek. Amikor 2009-ben világossá vált, hogy nincs esélye az újraválasztatásra, kitalálta, legyen egy időben népszavazás a parlament 300 képviselőre csökkentéséről. Tudta, mennyire gyűlöli a nép az intézményt, tehát hai, popor, rúgjunk beléjük egy nagyot, én vezényelek. És nyert!

Az emberi jogok éjjel-nappal hangoztatása is populizmus a javából. Európai nagyhatalmak nemrég szidták, fenyegették Erdogan török elnököt, csúfot űz ama jogokból, elporolják, mint Döbrögit. Erdogan annyit válaszolt: ha nem fejezitek be, rátok engedek másfél millió menekültet. Úgy elhallgattak a kakaskodó jogvédők, mint a tojáson ülő tyúk.

Az elődökre kenni mindent csúf populizmus. A magyar kormánypárt ezerszer említette, az előző kormány elvette (a válság kellős közepette) a 13. nyugdíjat. Miért nem adta vissza kilenc év alatt válság nélkül, erről néma csend. De a legmocskosabb populizmus amikor a gyökér- és irányvesztett brüsszelisták populizmussal vádolják azokat, akiknek még van hitük, hazájuk, életerejük. Mert szívet cserél, ki hazát cserél. És mi erre nemet mondunk.

Zubreczky Antal