Pénzügyekről szórakoztatóan

Bebizonyosodott: a kézdivásárhelyi Ezüst Akadémia törzsközönségét a zord időjárás sem tartja vissza az előadások látogatásától: bár április 20-án még megmutatta erejét a télutó, Tánczos Levente József, a Sapientia EMTE tanársegédének pénzügyekkel kapcsolatos tanácsaira sokan voltak kíváncsiak.

Jó példáját láthattuk annak, hogyan lehet egy különben száraznak tűnő témáról élvezetesen, humorosan, érzékletes példák, saját tapasztalatok ismertetésével beszélni, mellesleg pedig olyan észszerű tippeket is kaphattunk, amelyek betartásával kissé nyugodtabban tekinthetünk a jövőbe. A legfontosabb azonban – ebben az esetben is –, hogy senki nem fog helyettünk lépni, ha pénzt akarunk megtakarítani, saját következetességünkre kell hagyatkoznunk.

Persze fogas kérdés, hogy miként is fogjuk a jövőnk 80%-át biztosítani a jelenünk 20%-ából? Egyértelműsíteni kell, pontosan megfogalmazott célokat lefektetni, majd azokat követni, nem lehet vaktában tervezni.

A mostani harmincas korosztály már nem bízhat az állami nyugdíjban, eddig az állam rászoktatott ugyanis arra, hogy ne kelljen a jövőt tervezni, de ez a rendszer igencsak inog. Ugyanakkor korábban sem lehetett a nyugdíjból az addig megszokott életszínvonalat tartani, lemondásokra kényszerített az új anyagi helyzet.

Pontos tervre van szükség tehát, (noha a kifejezésnek az „ötéves terv” révén a múlt rendszer negatív konnotációt adott), és ez még nem elég: annak alakulását ellenőrizni is kell.

Az előadó felhívta a figyelmet: jellemző, hogy értelmetlennek tűnik a kis összegek gyűjtögetése, mert a végén nem látjuk a „meggazdagodást”, menet közben elbizonytalanodunk és feladjuk – ez hiba! Tudnunk kell, hogy az elején, az idő 80%-ában nem olyan érzékelhető a változás, de kell ez az alap, hogy a hátramaradó részben rohamos, látványos legyen a fejlődés.

Pénzügyekben is a kitartás tehát a kulcsszó, a rendszeres megtakarításnak be kell épülnie életünkbe, szokássá kell válnia, nyilván eközben a jelenlegi énünknek kell feladnia dolgokat a jövőbeni énünk érdekében, és ez nem könnyű. Gyakorlati tippeket is kaptunk: listával járjunk bevásárolni, és csak adott időt szánjunk rá, így nem fogunk bámészkodni, pluszban költeni, és meghatározott összeget vigyünk csupán magunkkal, akkor nincs mód a túlköltekezésre. Figyeljünk arra is, hogy ne dőljünk be az akcióknak, határidős leárazásoknak stb.

Osszuk be úgy a pénzünket, hogy a jövedelmünkből tegyük félre az előirányzott megtakarítást, és a maradékot éljük fel – ki fog derülni, hogy bizony nem lehetetlen, így sem fogunk nélkülözni.

Sajnos azt, hogy hogyan kezeljük saját pénzügyeinket, nem tanítja meg sem az iskola, sem az egyetem, pedig alapvetően három fajta megtakarításunknak kellene lennie. Elsőként, figyelembe véve a költségeinket, életszínvonalunkat, rendelkeznünk kellene 3 hónapra elegendő félretett pénzzel, egy esetleges állásváltás stb. esetére. Másodszor, annak függvényében, hogy mennyi és milyen minőségű háztartási gépet használunk, kellene lennie egy alapunknak ezek esetleges elromlása esetére, így nem kellene hitelt felvennünk például egy mosógépcsere stb. miatt.

Harmadszor pedig a nyugdíjas éveinkre kell(ene) gondolnunk, de legtöbb családban jellemzően még az első pontban leírt tartalékkal sem rendelkeznek, és beleesnek a hitelek, bankkölcsönök csapdájába – hívta fel a figyelmet az előadó.

Bár a cikk kereteibe nem fér bele a teljes előadás összefoglalása, az egyik legfontosabb gondolatot mindenképpen idéznünk kell: Tánczos Levente József arra biztat (és maga is így cselekszik): megtakarításunk egy részét fordítsuk közösségünk javára, támogassunk nekünk tetsző civil szervezeteket, egyesületeket, iskolákat stb., hiszen ezzel saját és gyerekeink életminőségét javítjuk, ennél értékesebb befektetés pedig nincs.

Május 4-én 16.30-tól Bakk Miklós Hazudnak-e a politikusok? című előadásával jelentkezik az Ezüst Akadémia a Vigadó Művelődési Ház nagytermében.