Pedagógusok világában

– Miért szeret a Trefán Leonárd Általános Iskolában dolgozni?

– Elsősorban azért, mert ide köt engem a sorsom, ide láncol valamilyen úton-módon, szeretem a falut, hiszen édesapám szülőfaluja Kézdiszentkereszt. Gyerekkoromban a nyári szünidőket mindig itt töltöttem, a nagyszüleimnél. 1988-ban végeztem a Székelyudvarhelyi Tanítóképzőben, és ide kaptam a kinevezésemet, már akkor nagyon sok kedves pedagógus fogadott, akikre példaképként tekintettem. A férjemet is itt ismertem meg, és úgy gondolom, nekem tényleg ez a sorsom. Szép emlékek kötnek ide, ki tudtam teljesedni ebben az iskolában, csodálatos a közösség, szeretem a gyerekeket, a szülőket, a munkatársaimat, és szeretem Kézdiszentkeresztet.

– Mit szeret a tanításban?

– A gyerekekkel foglalkozni, megtanítani és átadni nekik mindazt, amit tudok. A gyerekekkel együtt lenni az élet számomra.

– Az idén a Tegyünk Kézdiszékért civil szervezet odaadó munkájáért díjazta. Mit gondol, melyek voltak azok a tevékenységek, amelyekkel kiérdemelte ezt a kitüntetést?

– Úgy gondolom, azok a tevékenységek, amelyek illeszkednek Tegyünk Kézdiszékért címhez. Gondolok itt a hét alkalommal megszervezett a Felsőháromszéki Népdaltalálkozóra, valamint, hogy folyamatosan készítem a polyáni gyerekeket különböző népdalversenyekre. Három alkalommal megszerveztük Füleki Katalinnal, a Kisiskolás Népdalcsoportok találkozóját is. Úgy gondolom, ezekért a tevékenységekért, illetve a közösségért végzett munkámért kaphattam meg ezt a díjat.

– Mi motiválja önt ezekben a tevékenységekben? Honnan van ennyi energiája?

– Nem tudom. Néha csak szembejönnek velem a feladatok, és akkor úgy érzem, azokat el kell végeznem. A motiváltságot az adja, hogy nagyon szeretem ezeket véghezvinni, öröm számomra, ha örömet szerezhetek másoknak azzal, hogy egyet közösen énekeltünk, vagy egy szép rendezvénynek a részesei lehettünk, illetve a megszerzett díjak is egyaránt örömet szereznek. Motiválnak a munkatársak is, biztatnak, hogy ezt csinálni kell, nem szabad abbahagyni.

– A pandémia alatt sem pihentek, számos népdalvetélkedőn vettek részt.

– Nagyon sok vetélkedőn vettük részt, rengeteg tapasztalatot szereztünk. Voltak olyan versenyek, amelyek élőben mentek, de olyanok is, amelyekre előre felvett hanganyagot kellett beküldeni. Nagyon jó eredményeket értek el a diákok. Jelen pillanatban Kézdiszentkereszten harmadik osztályból Tuzson Zsófia és Pál Andrea járnak versenyekre, negyedik osztályból Gáspár Adorján és Gyergyai Zsanett, ötödik osztályból Szőllősi Kriszta, hatodik osztályból Gáspár Zalán, hetedikből Szőllősi Roland, nyolcadikból Tankó Ákos. Volt tanítványaink között is vannak olyanok, akik még mindig eljönnek velünk versenyekre, ilyen Gáspár Henrietta, Bögözi Alpár, Pál Bence és Opra Anita, illetve elsőéves egyetemistánk László István Botond. Ezekkel a gyerekekkel decemberben részt vettünk a Székelyföldi Népdalvetélkedők döntőjén, ez egy regionális verseny, ott Bögözi Alpár harmadik helyezést ért el. Karácsonykor megrendezték a Mostan kinyílt egy szép rózsavirág című versenyt, amelyet a szamosújvári Téka Alapítvány hirdetett meg Erdély-szinten. A legnagyobb díj ezen a versenyen a Betlehemi Fényes Csillag elismerés volt, amelyben Gáspár Adorján és Tankó Ákos részesült. Az előbbiek mellett felkészültünk a Hajnal Akar Lenni Kárpát-medencei Tehetségkutató Versenyre, amelyre nem csak egyéni produkciókkal, hanem csoportos előadásokkal is készültünk. Az előválogatáson tovább jutottunk, majd Kolozsvárra mentünk a döntőre, ami nagyszerű élmény volt. Ezzel egy időben zajlott a Magyarországi népzenei énekesek és népi zenakarok minősítése, ahol arany minősítést kapott László Botond, illetve ezüstöt Opra Anita és Gáspár Henrietta. Ugyancsak arany minősítésben részesültek népdalcsoportjaink, amelyeknek tagjai voltak Gáspár Adorján, Gyergyai Zsanett, Szöllősi Kriszta, Gáspár Zalán kézdiszentkereszti gyerekek. Az elismerésekre büszkék vagyunk, ösztönzően hatnak ránk a további munkánkban.