Öt szál a feje tetején

Rebeka hosszú ideig gondolta úgy, hogy olyan stabil lábakon áll egészséges önbizalma, nem tudja megingatni semmi. Eltökélten hitte, nem zavarják majd az öregedés jelei, hiszen az is az élet része, márpedig csodás része, hogy eljár fölöttünk az idő. Na meg amúgy is, úgy gondolta, messze van még az, hogy huszonéves fején meglátszódjék a kor.

Rebeka haja már hat éve festve volt. Világos színű természetes haján próbálkozott a szőke különböző árnyalataival. Volt már csibesárga, platina, szürke, fehér, festve lenőtt, véletlenül lenőtt. A történet idején éppen hónapok óta fáradozott azon, hogy lenevelje meghalt sárga haját, és visszanyerje az eredeti barnát. És pont ezekben az időkben, pont a tövek legsötétebb korszakában csapta nyakon az öregedés.

Egy hétköznapi estén ugyanis, a lefekvés előtti arcápolási rutin közben szembenézett a tükörben egy, kettő, három, négy, öt csillogó fehér hajszállal. Próbálta meggyőzni magát, hogy azok bizony barnák, csak úgy esik a fény rajtuk. De hát, tudjuk mindannyian, a hófehéret a gesztenyebarnával elég nehéz összetéveszteni. Ősz hajszálak voltak azok. A feje tetején. Nem csak egy kószált ott, egyenesen öt. Biztosan volt még több is, valahol hátul vagy oldalt, de Rebeka saját nyugalma érdekében inkább nem kutakodott tovább.

Megannyi gondolat szaladt át benne. Elsőként azt jutott eszébe, biztosan az idegesség, a stressz az oka. No, de akkor valószínű sokkal több lenne ötnél. Aztán picit dühös lett genetikájára. Azt hitte ugyanis, haja színét néhai nagypapájától örökölte, így pedig nyert ügye van, papónak ugyanis haláláig barna haja volt. Majd a másik tatája jutott eszébe, akinek sötét haját csak a legendák őrzik, mindenki fehér fejtetővel emlékszik rá. Majd a mamák, egyiké hófehér, a másikét vörös födi. Ó, jaj – hasított a felismerés Rebekába. Döntenie kell: végleg felhagy az egészséges haj álmával, és újra befesti, vagy hagyja, hogy még harminc éves kora előtt felfedje magát ősz faja.

Elkeseredve fordult ki a fürdőszobából, csalódottan hajtotta álomra (most már néhol fehér) fejét. Csalódott a genetikában, a törvényszerűségben, és persze magában, hogy ilyen mélyen meghatotta néhány csillogó szálacska.