Őszi hálaadás napja Felsőrákoson

„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.”
(Példabeszédek 18:10)

Felsőrákos unitárius népe vasárnap, szeptember 26-án az őszi hálaadás napját és a templomtorony építésének 200. évfordulóját ünnepelte a gyönyörű őszi napsütésben.

Négy hete tartották a reformátusok az újzsengét, amikor az aratás és cséplés után első alkalommal sütnek kenyeret az új búzából. Az unitáriusok merítése egy hónappal később, Szent Mihály napja közeledtén, még ennél is szélesebb, mert szeptember végén már az is látszik, milyen más terményeket, gyümölcsöt, kerti veteményt adott az Úr, ezt jelképezte a puritán fehér Úrasztala mellett a bőség pasztellszínű terményekkel roskadásig rakott kosara.

A rögtől eltávolodott nagyobb városokban talán messzibb esik már az ünnep magjául szolgáló betakarítás örömélménye a hívektől, de mi, egyszerű falusi emberek érezzük, hogy ebben a hálaadásban benne van az egész elmúlt esztendő minden munkájának jóleső fáradtsága, heve, izzadtsága, derékfájása. Az őszi búza magvetője már egy éve, hogy magasra hajította a föld végén a kiürült vetőtarisznyát, felkiáltva, hogy ilyen magasra nőjön a gabona. Már fél éve múlt, hogy a kalákás pityókaültető asszonyok abban a messzesodródott márciusban, az utolsó sor behúzása után lehuppantak a földre, nevetve, hogy akkor pityókáitok legyenek, mint a hátsó felem, és azóta mennyi hajladozás, hány ezer kapavágás, gondos gazdaszem legeltetése kellett ahhoz, hogy tele legyen a hombár, a pince, a kamra, a raktár!

A hálaadás ünnepe a köszönetről szól, arról, hogy ha kértünk Istentől – mert mi, emberek, mindig csak kérünk és kérünk, hol száraz időt, hol kiadós esőt, hol tavaszi szelet szántást szárítani, hol puha hótakarót a vetést bebugyolálni –, akkor adjunk hálát is neki, ha megadta, ami a mindennapokhoz szükséges.
Ember és Isten közé, templom­falak közé szorult vissza a hála, és ebben a közigazgatás a legnagyobb ludas, mert amíg aprólékosan kidolgozott procedúrákat állít fel a kérések, kérvények benyújtására, addig oly szűkszavúan szól a befejezésekről. Egyirányú csatorna a közéletben, a mindennapokban a kérés, nincs meg a kellő helye a lezárásnak, a kezdet és a vég teljes pályáját csak az Istenhez szóló emberi ima és az Istennek köszönetet mondó hála futja meg.

Kétszáz éves, erős torony árnyékában és az Úrnak a toronyra és a toronyaljányi népére is vigyázó tekintete alatt adtunk hálát az esztendő ajándékaiért Felsőrákos unitáriusaival. A lelkészi lakás udvarán megmutatták a képet, amelyet a századik évfordulón készítettek a falu lakóiról sűrű sorokban, népviseletben a torony alatt. A tegnap is elkattant a gép, bár feleannyian, ha voltunk, mint száz évvel korábban.

Azt kívánom a felsőrákosiaknak, hogy a majdaniak, maradváik, a száz esztendővel későbbi, ma még meg sem született utódok is hálát adhassanak hitükhöz méltó módon az akkorra már háromszáz esztendős rákosi torony tövében a megmaradásért az egy igaz Istennek, hálaadás napján, gyönyörű őszi napsütésben! 

Benedek-Huszár János polgármester