Összeterelt szépségek

A vörös pók hálójában (Tinta Kiadó, Árkos, 2017) megírta mesterszonettjét, melyben összes régi és új témája körtáncot lejt összefogózva, s miként összefonódó dallamok, úgy úszik át a líra regénybe és viszont, az átiratokban pedig egyik írótárs szigetéről a másikéra, akárcsak egyik maga teremtette hasonmás társaságából a másikéba – hiszen közös a nevező, mely összeköti őket, a magát Bogdanovban újjászülő költő és regényíró, a műfajok, műnemek fö­lötti lebegő, a létegészre szeretetét árasztó művész személyében.
Bogdán László elrúgta a tavaly a hetvenet, és fokozódó nosztalgiája hívó szavára szemlét tart világokból összeszerkesztett saját birtoka felett – melyet ördöglakattal zár le, miként saját életét is lezárja majd a kikerülhetetlen. „Kérdezz, halál!” – üti számítógépébe a felszólítást az óriás képernyővel homályosuló látásán is kifogó költő, kinek szeme itt most egységesülni látja oly sokféle jóból összeválogatott vagyonát.
Bogdán László, a költő a csúcsra ért, és mesterszonettje a végtelenül ismétlődő kísérletek foglalataként méltó őrzője lett az összeterelt szépségeknek. Szomorúságát hát nem tartjuk kellően sem megalapozottnak, sem indokoltnak. Pláne meglepetésünkben nem afölött, hogy célba érnie pont költőként sikerült.
Utóiratként: a lakat kulcsát keresőknek érdemes lesz részletes elemzésnek alávetniük e szintézis motívumait, Bogdanov imponáló tudásának szivárványos gazdagságát, mert amit a nála kevésbé tájékozottak kedvéért vagy csak úri passzióból összefoglalt, azt akár kulturális útikalauzként használhatja bárki, méghozzá élvezetesen hozzáférhető módon. Miként az is kiemelendő, hogy a kelet-európai és huszadik századi írósors enciklopédiájaként is olvasható a kötet. Hogy Bogdán–Bogdanov mondanivalójának adekvát formája a vers, bizonyíthatja, hogy legsikerültebbekből készült majdani válogatás lesz a maradandóságnak adandó legszebb jegyajándék.
E burjánzó versdzsungelben eligazító támaszt jelent az olvasónak az a legalább hármas epikus ácsolat, mely összefogja e szerte gravitáló világokat. Egyfelől az unoka lábjegyzetei, másfelől az összekötő prózai szövegek, valamint a versekbe épített, lírába oldott harmadik, kontextus szerepet vivő versek, mely szövetbe ágyazottan illeszkednek ciklusokba, rendszerbe. Mindezt felerősíti és drámaian izgalmassá teszi a vérbeli regényíró kreálta életrajzi keret is.