Nincs rendben a verbális bántalmazás

Háromszékről mintegy száz ütős mondatot küldtek be, ezekből készültek rajzok, amelyeket december 8-án be is mutattak, egyelőre online. A bántalmazás rejtett oldaláról, a különböző helyzetek nehézségéről, megoldásokról és jövőbeli tervekről beszélgettünk Ájgel Ágnessel, a nőszervezet megyei elnökével.

– A verbális bántalmazásra hívja fel a figyelmet az RMDSZ Nőszervezetének háromszéki fiókja, ami rendhagyó, hiszen általában a fizikai bántalmazásra fókuszálnak a különböző szervezetek. Honnan jött az ötlet, hogy erre koncentráljon ez a kampány?

– November a nők elleni erőszak elleni mozgalomról szól, ilyenkor kiemelten figyelünk erre a témára, tematizálunk. Szükség is van rá, hiszen Romániában minden harmincadik másodpercben bántalmaznak egy nőt. Évek óta foglalkozunk a NEEEM (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) kampány keretében a családon belüli erőszakkal, a nők elleni fizikai bántalmazással. Ez a jelenség megfoghatóbb. Azonban az erőszak eszköze nem csak az ököl vagy a szíj lehet. Szavakkal is lehet sebet ejteni, gyilkolni. Megfélemlíteni valakit, megalázni, lerombolni az önbecsülését, manipulálni, összezavarni és mindenekfelett: uralni. Erről mintha kevesebb szó esik. Éppen ezért az RMDSZ Háromszéki Nőszervezete kiállítással kívánja felhívni a figyelmet a verbális erőszak jelenségére. Mindannyian ismerünk ilyen mondatokat, szófordulatokat, ezeket gyűjtöttük össze, és Szederjesi Szidónia grafikus segítségével képpé formáltuk. A megrajzolt mondatok, szavak online kiállításként tekinthetők meg.

– Sokan az erőszakot és a bántalmazást csak a fizikai atrocitással, veréssel kötik össze. Hogyan lehet tudatosítani akár az áldozatokban, akár a körülöttük élőkben, hogy ez sokkal több, hogy a verbális bántalmazás is legalább annyira rossz, mint a fizikai és tenni kell ellene?

– Bántalmazásnak minősül, ha valaki szándékosan, folyamatosan vagy visszatérően fájdalmat okoz valakinek – legyen az testi vagy lelki fájdalom. A verbális erőszaknak is többféle megnyilvánulása létezik, de ami mindegyikben közös, az a szándékosság. Az RMDSZ Háromszéki Nőszervezetében fontosnak tartjuk, hogy tematizáljunk, hiszen nemcsak ismerjük a női létet, hanem ott vagyunk a nők között. Számos szakemberrel, pszichológussal, orvossal együtt dolgozva lehetőségünk van tudatosító kampányokat szervezni, így történik meg sokszor, hogy formális vagy akár informális formában is segítünk annak, aki bajba kerül. Évekkel ezelőtt, amikor az RMDSZ Nőszervezete elindította a NEEEM kampányát, én magam is megdöbbentem, hogy ez mennyire jelen van a mi társadalmunkban.

– Felmerül az is, hogy ha mondjuk ingerültebbek, türelmetlenebbek vagyunk és rákiabálunk valakire, az még nem számít verbális bántalmazásnak. Melyek a verbális bántalmazás jelei? Miről tudja észlelni maga az áldozat, illetve a környezete?

– Sokan nem tudják, azonban a családon, illetve a kapcsolaton belüli erőszak egyik legelterjedtebb formája. A verbális agresszió lehet például a humorba ágyazott megjegyzés is, nemcsak az alaptalan kiabálás, folyamatos sértegetés, megalázás, kritizálás, ócsárlás, megfélemlítés, parancsolgatás, alábecslés, lekicsinylés. Pszichológusok szerint sokszor azért jelenik meg egy kapcsolatban, mert levezeti a feszültségét, elfed egy problémát, de leplezhet csalódást, sebzettséget, sértettséget. Habár az áldozatok jelentős része nő, a férfiak is lehetnek verbális erőszak elszenvedői.

– Több kutatás is igazolja, hogy pszichés értelemben a fizikai és verbális bántalmazás között nincs különbség, mégis sokan lekicsinylik az utóbbit. Hogyan lehet kimozdítani ezt a nézetet, segíteni az áldozatoknak és milyen segítség nyújtható? (hiszen verbális bántalmazásért nehezen lehet hívni a rendőrséget).

– A szóbeli agresszió azért is veszélyes, mert annak ellenére, hogy látható sebek nem keletkeznek, vér nem folyik, maradandó személyiségzavarokat, károsodásokat tud okozni. Akit szavakkal bántanak, ugyanolyan fájdalmat tud átélni érzelmileg, mint akit szíjjal, ököllel vernek. Nem beszélve arról, hogy a szóbeli agresszió az a későbbi verés, a fizikai bántalmazás előjele is lehet sok esetben. A tapasztalat szerint az agresszor célja az áldozat önbizalmának leépítése és a függő helyzet fenntartása. A saját baráti körömben is létező jelenség volt, ismerősi körömben mai napig létezik. A szégyenérzet, félelem, a fájdalom ellenére is lépni kell. Mindig az első lépés a legnehezebb. Merni kell beszélni róla, segítséget kérni. Ebben szeretnénk érzékenyíteni, felhívni a figyelmét a bántalmazottnak, hogy nincsen egyedül, van, ahonnan segítséget kérni. Van ingyenesen hívható segélyvonal is (0800.500.333), minden helyi önkormányzatnál van szociális ügyekkel foglalkozó munkatárs, van megyei szociális és gyermekvédelmi intézmény (www.protectiasocialacv.ro), kevesen tudják, de Háromszéken is létezik védett ház is, működik anyaotthon, létezik szakmai szervezet (Szentkereszty Stephanie Egyesület által működtetett Tanácsadói Központ a családon belüli bántalmazás megelőzésére és megfékezésére, www. szentkereszty.ro, 0744.307.472). Csak merni kell beszélni róla, és van, ahonnan segítséget kérni.

– Hány történet, ütős, gyilkos szó, mondat érkezett, amióta megjelent a felhívás, illetve volt-e esetleg olyan, aki konkrét segítséget kért helyzete miatt?

– Általában szégyellnek beszélni a nők az őket ért sérelmekről, ennek ellenére voltak, akik megtették az első lépést és nyitottan bekapcsolódtak a programunkba. Mintegy száz (92) szívszorító ütős mondat érkezett a felhívásunkra, ez alkalommal konkrét segítséget senki nem kért. Az üzenetek nagyrészéből tükröződik, hogy ezek a nők teljesen beletörődve élik a mindennapjaikat, vagy már kiléptek a bántalmazó kapcsolatból és ezért mernek beszélni róla. Az üzenetek nagy részében visszaigazolódik, hogy a bántalmazó célja elhitetni az áldozattal, olyan értéktelen, hogy egyedül úgysem állná meg a helyét a világban, hogy szégyellnivaló és másnak úgysem kellene.

– Hogyan tud az RMDSZ Nőszervezete segíteni azoknak, akiket bántalmazás és, bármilyenről is legyen szó? Van-e lehetőség arra, hogy pszichológus vagy támogató csoport segítse ezeket a nőket a jövőben, hogy felismerjék helyzetüket és ki tudjanak lépni belőle?

– Több esetben irányítottunk már nőket, de férfit is a megyei védett otthonba, pszichológiai, ügyvédi segítséget is nyújtottunk. Volt, akinek segítettünk munkát találni, miután kénytelen volt kiszakadni a környezetéből. A Nőszervezet Háromszéken erős helyi közösségekből épül fel, jól működik a hálózat, gyorsan tudunk segítő kezet nyújtani. A legfontosabb feladatunk azonban az, hogy sokat beszélgessünk a jelenségről, hogy a következő női generáció már ne azt tanulja meg, hogy „az asszony neve hallgass”, ne adj Isten, hogy „az asszony verve jó”. Talán az észlelhető, hogy több nő is lett hangosabb, egyre többen merik felvállalni, hogy ők áldozatok. Jelen vagyunk a közösségekben, sok szakember partnerünk, segítenek. A verbális erőszak nyomai fizikailag nem láthatók, illetve a hatóságok számára szinte lehetetlen, hogy a családi életbe betekintést nyerjenek, hogy valójában mi folyik a négy fal között. Így a bizonyítás menete is döcögősebb, azonban az igazságszolgáltatás bántalmazás esetén az áldozat oldalán áll, megadva a lehető legtöbb segítséget. Ezen dolgoznak az RMDSZ-es kollégáink a parlamentben, hogy a jogalkotásban is változásokat eszközöljünk a témában.

– Olvastam egy pszichológiai lapban, hogy a bántalmazás megtanít hazudni. Hogy az áldozat szégyelli felvállalni a történteket, inkább hazudik, letagadja, érvényteleníti a saját helyzetét. Ezen hogyan lehet segíteni?

– Bizony, a szégyen nagy úr. És a megbélyegzés is. Olyan könnyen törünk pálcát egymás felett és formálunk véleményt, anélkül, hogy tudnánk, látnánk egymást igaziból. Ez nem segíti az ügyet, növeli a bizalmatlanságot ember és intézmény iránt egyaránt. Jellemző, hogy az áldozat nők többsége abban a tévhitben él, hogy ő maga felelős a történtekért és belenyugszik a sorsába, meg hát neveltetése során azt tanulja, hogy a nő alárendeltebb szerepet tölthet be. Sok esetben, sokan fel sem ismerik a verbális bántalmazó helyzeteket. Beszélnünk és beszéltetnünk kell, hogy ezek a sajátos élettörténetek, amelyek az áldozatokban vannak, felszínre kerülhessenek. A családon belüli erőszakkal szemben hatékony közösségi, társadalmi, hatósági és jogalkotói fellépésre van szükség.

– És ott a másik véglet, amikor a környezet érvényteleníti az áldozat áldozatiságát, lekicsinyli érzéseit és az eseményeket, felmentve a bántalmazót (nem úgy gondolta, véletlen volt, csak viccelt stb.) Erre hogyan lehet felhívni a figyelmet, hogyan lehet empátiára „nevelni” a társadalmat?

– Ezen a téren sok a tanulnivalónk. Sok esetben félrenézünk még ma is, ha a szomszédban hasonló helyzeteket tapasztalunk, legyintve, hogy „az ők dolguk”, „majd megoldják”, „nem szólunk bele”, pedig a nők elleni erőszak nem magánügy, mindannyian felelősek vagyunk egymás biztonságáért.

– Hol és milyen formában lehet majd látni a rajzokat, amelyek ehhez a kampányhoz készültek? Lesz-e folytatása ennek az akciónak?

– Az Ütős-gyilkos szavak címet viselő online kiállítás a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja alkalmából idén, december 8-ától az RMDSZ Háromszéki Nőszervezet Facebook-oldalán elérhető. Készülünk belőle egy fizikai tárlattal is, amennyiben a járványhelyzet engedi sor kerül erre is a tavasz folyamán. Ezt a kiállítást majd szeretnénk elvinni nagyon sok helyre a megyében.

– Milyen jövőbeli tervei vannak a nőszervezetnek, legyen szó a bántalmazás megelőzéséről, felszámolásáról vagy más, nőket érintő jogokról?

– Női közösségeink önbizalom-erősítésén dolgozunk. De tanulnunk kell a konfliktuskezelést is. Számos képzést, találkozót, tanulási lehetőséget, kirándulást hirdetünk meg. Fontos, hogy ne szűküljünk be, hogy merjünk kilépni a saját köreinkből, új dolgokat megismerni, megtanulni. Tudatosító kampányainknak lesz folytatása biztosan, továbbra is visszük magunkkal közösségeinkbe a szakembereket és beszélgetünk, beszélgetünk sokat. Nagy hangsúly van a diákok, a fiatalok nevelésén, igyekszünk foglalkozni velük is. Iskolákba járunk osztályfőnöki órákra, de ott vagyunk a szabadidős programjaikon is, ifjúsági fesztiválokon, táborokban. Nagyon fontos, hogy neveljük az ifjú generációt, hiszen tőlük függ, hogy milyen lesz a jövő székely társadalma, közössége.