Nevetséges…

Tényleg az. Talán még ennél is súlyosabb, mert megalázó, elkeserítő. Történt, hogy az egyik közeli megye önkormányzatának tisztségviselői hajba kaptak. No, nem az általuk végzett munka minősége miatt, még csak nem is a túlfeszített, s emiatt stresszhelyzetet előidéző idegtépő tevékenységből kifolyólag.

Tudjuk, hiszen nyomon követjük, a központi hatalom, miután kielégítette saját belső apparátusa fizetéssel kapcsolatos igényeit, nem feledkezve meg saját juttatásaiknak a csillagos égig emeléséről sem, hogy a kecske is jól lakjék, s a káposzta is megmaradjon, szabad kezet adott a helyi önkormányzatoknak saját javadalmazásuk ügyében, s gazdálkodjanak a rendelkezésükre álló összegekkel kényük-kedvük szerint. Nos, ebből fakadt az írás elején említett csetepaté az önkormányzat munkatársai között.

Megesett ugyanis az az érthetetlen eset, hogy az ugyanolyan munkakört betöltő egyik tisztviselőnek a fizetése kereken kétezer lejjel lett nagyobb a másikénál. Azaz az egyiké 9100 lej, a másiké 7100 lej. Lehet, ez semmi ahhoz képest, hogy az egyik dél megyei község polgármesterének „mindössze” 30 ezer lejes lett a havi jövedelme, prémiumok, kiegészítések, egyéb juttatások nélkül. Ám engem mégis jobban izgat ez a kétezer lejes különbség, mert ez itt a közelben adódott. Ám mi ebben a nevetséges?

A minap középkorú tanárral futottam össze. Éppen fizetés utáni nap volt. S én éppen akkor olvastam ezt a dolgot az önkormányzati fizetésemelésről. Hány éve is tanítasz? –szegeztem neki a kérdést. – Én biza tizenhét, s fokozati vizsgáim is vannak. – No, ugyan bizony mennyi a fizetésed? Ez a kérdés már tolakodónak tűnt, de ő azért nem titkolta el, mint némelyek, ha netán javadalmazásuk, nyugdíjuk szóba kerül. – Hát elég jó ahhoz képest. 2100 lej. – Mihez képest?– akartam tovább tudakolózni, de aztán eszembe jutott az a vitatott 2000 lejes különbözet az önkormányzati tisztségviselők esetében, s elszégyelltem magam. Valóban, ennyire megalázzák a pedagógusokat? Ennyire páriák ők, hogy egyszerűen a mélybe taszítják, lökik őket, s mindegyre megmutatják, hogy ez az az értelmiségi réteg, amelyikkel mindent el lehet hitetni, mindent el lehet velük követni, mert még sztrájkolni sem mernek? Nem, mert attól tartanak, hogy valakik valamiért bosszút állnak. És ebben tényleg van valami…