Népszerűség és bolondság

A népszerűség nem matematikai képletbe foglalható fogalom. Volt egy angoltanárom, kicsi, vézna, igaz, szép, kék szemű, italtól, dohánytól megkínzott arcú férfi. Ájuldoztak érte a lányok. Az is lett a veszte, pechére egy szekus ezredes kajtár leszármazottját ejtette teherbe. Néhány év után roncsként szabadult a börtönből, csakhogy rövidesen megpihenjen, végleg.
Lehet, hogy a tinilányok szívrejtelmeiben kompetenciám hiányos, de vannak nagyobb dolgok is, amiket nem értek. Theodor Stolojan egy évig volt miniszterelnök, mandátuma alatt a gazdaság a gödör felé, az infláció az égbe indult, de sebesen. A sajtó, a közvélemény mégis oda volt a „technokrata” Stoloért. Ugyanis a többiek mind mocsok politikusok, ő viszont technokrata volt, sehogy sem ment a fejembe, miért. Sajtóértekezleten egymásra tette lábait, felülről nézett a kérdezőre, és vicsorító-szarkasztikus néhány szóval elintézte a témát. És ez tetszett a napról napra elszegényedő tömegnek. Az utóbbi években Románia gazdasága elhagyta Görögországot, Portugáliát és (sajnos) a magyar szintet ostromolja, és csak szidalom a jutalom.
Mivel nem tudok jegyzetet írni foci nélkül, hát magyarázzátok meg, miért utálta a közönség Angelo Niculescut, aki a román csapatot kivitte Mexikóba, Pițurcat, aki sorra kijutott a nagy turnékra, vagy Iordănescut, a legnagyobb sikerek trénerét. Oda jutott a válogatott, hogy nem mertek már Bukarestben játszani, mert a 2–3 ezres közönség végig fütyült. Most, Contra mester alatt teltház ujjong egy itthon kihúzott döntetlennek.
Talán egy jellegzetes mozzanat választ ad, miért. Az utolsó meccsen Tamaș a tizenhatoson belül fejbe rúgta szerb ellenfelét, csoda, hogy nem lett második Ribéry a balesetben szétroncsolt arcú Bayernes. Contra a pálya szélén ugrált, mint egy csimpánz, nem értette, miért ad a bíró tizenegyest, a sajtóértekezleten pedig esküdözött, alig érintette szegény a csatárt. Nos, ilyen kell a népnek, akiben magára ismer, nem valami imát mormoló, finomka Iordănescu.
És fejezzem be rögeszmémmel, az olvasással. Minden magyar versfaló ismeri Erdős Virá­got meg Lackfit, akik a stand-up műfaját ötvözik rímeikkel, de hányan hallottak a szelíd, csendes Székely Jánosról, aki mégiscsak... Vagy talán tényleg egy kis bolondság nem árt, hogy az élet elviselhetőbb legyen? <<

Zubreczky Antal