Népfelkelésből államcsíny

A diktátor házaspár 1989. december 22-én történt elmenekülését követően mámorban úszott az ország, és határtalan boldogság lett úrrá Sepsiszentgyörgy lakóin is. A város központjában ujjongva hullámzott a zsarnokság bilincseitől megszabadult tömeg. A hirtelen nyakukba szakadt szabadság tudata örömkönnyeket csalt az emberek szemébe, ismeretlenek borultak egymás nyakába. A kegyelmi időszak azonban szűkre szabatott, hiszen az est beálltával felugattak a fegyverek, és a szabadságot éppen csak megízlelő emberek szívébe újra befészkelte magát a félelem.

Mi, a milícia (kommunista rendőrség) és a securitate (titkosszolgálat) székházát megostromlók, majd elfoglalók a helyzetünkből adódóan viszonylag hamar rádöbbentünk, hogy az események rossz fordulatot vettek. Alig vontuk ellenőrzésünk alá, illetve kutattuk át ugyanis a helyiségeket, egy románul hangoskodó, civilekből, valamint katonákból álló csoport rontott ránk, és szólított fel az épületek azonnali elhagyására. Emiatt durva szóváltásba keveredtünk velük, de végül tettlegesség nélkül sikerült távozásra kényszeríteni őket. Így ismerkedtünk meg a semmiből hirtelen megalakult Nemzeti Megmentési Front önjelölt elnökével.

Furcsa és gyanakvásra okot adó történések a következő napokban is előfordultak. A Bodok szálló ablakából valaki tüzet nyitott ránk, és amint az elfogása utáni kihallgatásán kiderült, egy fővárosi szekus volt a tettes. A szintén kezünkbe került és katonaságnak átadott helybéli társait ugyanakkor bukaresti parancsra szabadon bocsátották. Ismeretlenek felfegyverezték az őrkői és csíki negyedi cigányokat, akik egy üveg olcsó itókáért fűnek-fának kínálták a birtokukba került géppisztolyokat. Brassó irányából érkező „arab terroristák” támadásával riogattak a hivatalos csatornákon. Támadást szimuláltak a hegyivadász kaszárnya ellen, ahonnan válaszként szitává lőtték az átelleni tömbházat. És a felsorolás sajnos még hosszasan folytatható…

Akkor csupán sejtettük, mára viszont be is bizonyosodott, hogy a temesvári lázadás okozta népfelkelést kihasználva Ion Iliescu és köre államcsínyt hajtott végre. A hatalomátvétel, valamint annak megtartása jogosságának igazolása végett pedig százak halálát és ezrek megsebesülését okozó katonai diverzióhoz folyamodtak.