Neoliberális befolyás alatt Románia

– A sajtótájékoztató első felében elhangzott, hogy gondok adódnak a tulajdon-visszaszolgáltatással. Jogászként miként látja, hová vezet az, hogy iskolákat vesznek el, közbirtokosságok kerülnek veszélybe?

– Engedje meg, hogy egy példával kezdjem. Egyháztanácsosként felvállaltam egy sepsiszentgyörgyi egyházi ingatlan visszaszolgáltatását, és az ügyvéddel próbáltam eredményt elérni. Amikor a bukaresti törvényszéken magyaráztuk, hogy miért kellene visszaadni, azt mondták, hogy azt a jogalkotó (a visszaszolgáltatási törvény szerzője – szerk.) nem így képzelte. Mondtam, tisztelt elnökasszony, én vagyok a jogalkotó, saját kezemmel írtam alá a visszaszolgáltatási törvényt. Ezen egy kicsit elcsodálkozott, visszaadta jogos tulajdonosának az épületet. Tehát nincs politikai akarat az ingatlanok visszaszolgáltatására, ez pedig kihat a bírósági döntésekre. Nem csak a visszaszolgáltatási bizottságot befolyásolja, hanem sajnos a bírósági döntéseket is. Mind olyan dolgokat találnak ki, amiket szerintem a strasbourgi bíróság kezelhetne. „Kezelt” is egyet, a Batthyáneum kapcsán, de neki csak annyi hatásköre van, hogy megállapítja: a román bíróságok tévedtek, és kiszabott egy 14 ezer eurós bírságot. Ők nem adhatnak vissza semmit. Az egyházi vagyon visszaszolgáltatására Románia gyakorlatilag kényszerítve volt, de miután bekerültünk az Európai Unióba és a NATO-ba, teljesen megváltoztatta a politikáját. Most minden abba az irányba folyik, hogy ne adjunk vissza semmit, és amit vissza is szolgáltattunk, vegyük vissza. A folyamat elindult, és nincs akihez fordulni. Európa – sajnos – nem érti meg a problémáinkat. Európának nem a mi problémáink fontosak, hanem Európa problémái, ezért politikailag hátrányban vagyunk. Szerettem volna, ha a pápalátogatás alkalmával szóba kerül az egyházi vagyon visszaszolgáltatása. Nem tudom, mi okból, de nem merült fel. Talán nem fontos, ejtve a dolog. Pedig saját erőnkre vagyunk utalva, és emiatt nem látok pozitív jövőt.

– Alkotmánybíróként átlátta az egész romániai rendszert. Mi történhet a továbbiakban, ha sem Strasbourg, sem Brüsszel nem képez féket ilyen ügyekben?

– Strasbourg annyit tehet, amennyit az emberi jogok törvényei megkövetelnek: kihágás esetén megbünteti a román államot. Brüsszel politikailag megszólalhatna, de ez a téma abszolút nem érdekel senkit. Romániában nem látok olyan politikai szereplőt, aki az elkövetkezendő időszakban ezt a kérdést másként oldaná meg, egyáltalán megoldaná, vagy másként szerepelne a programjában ez a dolog. Sajnos, el kell mondanom, az alkotmánybíróságnak is sok esetben kellett döntenie arról, hogy alkotmányos-e vagy sem bizonyos javak visszaszolgáltatása. Említhetem például a Kolozsvári Magyar Házat. Többórás vita után sikerült egy langyos, semmitmondó alkotmánybírósági döntést kicsikarni, ami lehetővé tette, hogy egyáltalán bíróság tárgyalja az ügyet. Olyan kérés is felvetődött, hogy fel kell számolni a közbirtokosságokat olyanképpen, hogy vissza kell adni mindenkinek azt a részt, amivel belépett. Ezt moldvai illetők fogalmazták meg, náluk egészen másként alakultak ki ezek a közvagyonok. Ezt az alkotmánybíróság majdnem elfogadta, de szerencsére előbb megkértek, hogy készítsek egy tanulmányt erről, és az alapján elvetették. Olyan veszélyben vagyunk, hogy ha politikailag – és miért ne: igazságügyileg – ezt nem tudjuk befolyásolni, akkor a közvagyonunk esetében rengeteg veszítenivalónk van.

– Ezek tükrében felmerülhet az, hogy egyáltalán működik-e igazságszolgáltatás, milyen mértékben áll a politikum befolyása alatt? Jogállamban élünk?

– Ezelőtt másfél-két évvel az M1-nek adtam interjút, és abban kijelentettem: Románia szerintem nem jogállam. Ezért sok kritikát kaptam még közeli barátaimtól is, ám közben rájöttek, igazam volt, hiszen egyre jobban bebizonyosodik, hogy Romániában a jogállamiság nemhogy sérült, hanem szinte nem is létezik. A bíróságok döntéseit sajnos egyrészt befolyásolja a „politikai szimpátiaʺ – ezt a kifejezést a könyvemben is használtam, legyen szó alkotmány- vagy más bíróról. Beszélhetünk a nemzeti hovatartozás alapján történő elbírálásról is, ami szintén létezik. Ezeket a kérdéseket sokan nem ismerik el, de tapasztalatom szerint létező dologról van szó. Ilyen szempontból az elkövetkezendő középtávon nem várhatunk változásokra sem a visszaszolgáltatások, sem a visszaszolgáltatási perek tekintetében.

– Az Európai Nemzetiségek Föderális Uniójának, vagyis a FUEN-nek van-e valamilyen ráhatása erre a dologra?

– Hogy őszinte legyek, ezeknek a szervezeteknek én csak a kommunikációs és hírközlő szerepét látom. Addig, míg az Európai Parlamentben a neoliberális politikai erők uralkodnak, addig ezeknek a szervezeteknek nincs semmilyen befolyásuk. El tudják mondani, tudnak reklamálni, de politikailag nem tudják befolyásolni a fejleményeket.

– Meglátása szerint Romániában ma van-e olyan politikai erő, ami pozitívan tudna hatni a magyar és román fél között most kialakult helyzetre?

– Én a jelenlegi politikai pártok egyikével sem kötnék semmilyen szövetséget. Egyik párt sem olyan orientáltságú, hogy nemzetileg, országos szinten és a kisebbségek szintjén megérdemelné azt, hogy az RMDSZ vagy bármelyik magyar párt politikai koalíciót, alkut köthessen vele. Túl nagy a neoliberális befolyás a pártok politikájába, és sajnos, ezen pártok mindegyike bizonyos csoport- vagy egyéni érdeket követ. A romániai magyar pártokat nem tenném bele ebbe a kategóriába: nekik van egy olyan jó oldaluk, hogy a magyar kisebbséget ilyen vagy olyan vonatkozásban igyekeznek képviselni. Többször elmondtam, míg politizáltam: szükséges, hogy az erdélyi vagy székelyföldi magyarság polarizálódjék különböző politikai ideológiák mellett, de elfogadhatatlan az, hogy akkor, mikor közös érdekről van szó, nem fogunk össze, és nem együtt lépünk. Le kell ülniük a vezetőknek, vesszenek össze, cibálják meg egymás haját, de másnap kifésülködve álljanak ki a magyarság elé: ezt most közösen kell elvégezni! Míg ez nem lesz meg, addig a politikai súlyunk egyre csak csökken, és a megszerzett jogaink is veszélybe kerülnek.