Nemet a gyűlöletre

Nem álmodtam portrékiállítást néhai Gelu Păteanu román író, költő, műfordítóról. Csak most jutott eszembe jelezni, magam sem akarok portrét készíteni egykori kollégánkról. Kolozsvári román család gyermeke volt a Pata utcából. Ős kolozsváriak voltak, nem a kommunisták idején vették magukba a magyarok iránti tiszteletet. Gelu Păteanu nevet is kapott, állítólag Kányádi Sándortól: Gyalu. Gyalu lefordította anyanyelvére Mikes Kelemen Törökországi leveit. Nem semmi kitalálni, érthetően értékesíteni egy 18. századbeli román nyelvet.

Idén, június 3-án emlékeznek meg Székelyföldön, Énlakán meg Etéden róla. Hogy kerül egészében székely falvakba a megemlékezés? Gyalut, aki Păteanu volt, a román kommunisták s ráadásul nacionalisták kivetették szerkesztőségekből, mert nem hajlott a gyűlöletre. Végül fölmenekült Énlakára, majd Etédre. Tanította a székely iskolásokat.

Egy alkalommal, a ’70-es években, színházi ünnepséget szervezett a marosvásárhelyi Igaz Szó szerkesztősége Sepsiszentgyörgyön. Magunk is ott voltunk szerzőkként, ott volt Balogh Edgár is. És Gyalu. Hajdu Győző főszerkesztő (ma is él, jobban gyűlöli a magyarságot, mint hat Funar) dadogva, s rajongva tartotta nyitó beszédét román nyelven. Hát szóval… No, utána beszélt Gyalu, a román író, fordító – de olyan szép magyar nyelven és szeretetteljesen, hogy azt ólomba lehetett volna önteni rögvest. Vastapsot kapott.

1990-ben megkeresett Budapesten a szerkesztőségben. Örültünk egymásnak. Valamennyit segítettem abban is, hogy Miskolczy Ambrus történész, román katedrafőnök az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen állást, munkát adott a különleges tehetségű Gyalunak. Sepsiszentgyörgyön is többször megfordult könyvbemutatókon, találkozókon. Odakinn, Budapesten sosem kérdeztem tőle, hogy áll a honvággyal. Nem illik. Inkább politizáltunk.

Ha egy magyar meg egy román író leül egy asztalhoz, Romániában az már politika. Gyalu a hivatását művelte odaát, immár szabadon. Egyszerű lakásába többször megfordultam. Amikor Horn Gyuláék, a kommunista-liberálisok 1994-ben ismét hatalomra kerültek, Gyalu vigasztalt kupa bor mellett. Immár nyugszik békében maga is. És áldást kérek-kunyerálok Énlaka meg Etéd székely lakosaira, mert így becsülik Gyalut, aki tanított románt, magyart és megbecsülést közöttük.