Nem kérnek több sajtónyilvánosságot

Kulcsár-Terza József képviselő elöljáróban a találkozó apropójáról szólt. „Egy hét telt el Beke István és Szőcs Zoltán börtönből való szabadulása óta, aztán kedden volt egy találkozó a média képviselőivel, ám azóta is rengeteg sajtóorgánum kereste meg a fiúkat. Mindenki tegye fel a kérdéseit, majd adjuk őket vissza családjaiknak, hiszen megérdemlik a velük együtt eltöltött idő szabadságát”.

A pestisracok.hu-n megjelent cikk kapcsán, melynek szerzője szerint mind Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke, mind Fejér László Ödön, az RMDSZ szenátora javasolta a fiúknak, folyamodjanak kegyelemért, Beke István és Szőcs Zoltán nyomatékosította, a cikkíró tévedett. Ugyanis Lomnici Zoltán és Bajkai István képviselő kértek számukra elsőként az államelnöktől kegyelmet, mire azt a választ kapták, hogy az elítéltek folyamodjanak kegyelemért, vélhetően ezt a két dolgot „mosta egybe” a cikkíró. „Mondtuk, nem kérünk kegyelmet, hiszen az azt jelentené, elismerjük a bűnösségünket. De hogy ismerjük el, amikor nem csináltunk semmit?” – hangsúlyozták.

Kérdésre válaszolva Beke hozzátette, bár kérte a hírportáltól a helyesbítést, ígéretük ellenére ez egyelőre nem történt meg. „A cikkből úgy tűnik, mintha azok, akik segíteni próbáltak, a titkosszolgálattal közreműködve ártani akartak volna nekünk. A cikkíró nem beszélt velünk, egyszerűen leírta véleményét, és ebben az esetben tévedett”, érvelt.

Szőcs Zoltán elmondta, bár folyamatosan voltak látogatóik az RMDSZ, az MPP, az EMNP és a FIDESZ részéről is, úgy látta, ezt magánemberként tették, olyan személyek voltak, akik szívükön viselték ügyüket. „Ezt meg szeretném köszönni mindannyiuknak. Sokat jelentett ugyanis, hogy vannak jó érzésű politikusok, akikre számíthattunk. Nagyon sokan voltak, és kiemelném, hogy Erdély-szinten a három politikai párt a mi ügyünkben összefogott, ahogy a magyar diplomácia is mellénk állt, és ez jó érzéssel töltött el!”

Az AUR azon sajtóközleménye kapcsán, amelyben a szélsőséges párt képviselői nehezményezik a „székely terroristák” szabadon bocsátását, és felszólítják a politikai pártokat, hogy ítéljék el a terrorizmus összes fajtáját, egyöntetűen válaszolták, „magunk is elítéljük a terrorizmust”. Kifejtették, tisztában vannak azzal, hogy továbbra is figyelik őket, ám semmi törvényelleneset nem követnek el, ezért nem érdekli őket. Ami a vádiratban József Sándor álnéven szereplő védett identitású tanút illeti, azt mondták, „elméletileg nem tudjuk, kiről van szó, szóval legyen boldog, ha tud!” Arra a kérdésre, hogy iratcsomóikat szeretnék-e látni, úgy vélték, talán gyerekeik kaphatják a teljes dossziét kézhez. „Jó volna látni, kik figyeltek folyamatosan, bár kellemetlen meglepetések is érhetnének”, jegyezték meg.

Kérdésünkre, hogy megírná-e valaha az elmúlt hat év történetét, Beke István azt válaszolta, „az előzetesben eltöltött hét hónap napi történéseiről naplót vezettem, ahogy az utolsó másfél év kivételével a börtönben eltöltött időszakról is, ám nem könyvkiadás, egyszerűen időtöltés céljából, és hogy maradjon egy keserű emlék, ha egyszer majd a fiam vagy az unokám szeretné tudni, mi történt apjával, nagyapjával.”

Szőcs Zoltán úgy véli, jó könyv kerekedne a történetből. „Magam nem írnám meg, ám két jegyzetfüzetben vezettem az általam átélteket. Ha valaki vállalja a feladatot, állok elébe, hiszen van benne tanulság, és unalmas sem lehet, hiszen magam sem tudtam letenni az 1956-os forradalom erdélyi mártírjainak történetét. Az elmúlt hat év alatt, hiszen bár felmentettek, az ügy nem volt lezárva, megtanultam, kikre lehet számítani, ha nagy baj van, azt, hogy mit jelent igazából a család. És azt, hogy az idő az egyetlen dolog, amit sose lehet visszaszerezni...”