Nem képzelgés!

Képzelődöm egy ideje! Persze nem kell rosszra, valami súlyos esetre gondolni ezúttal, csupán meg-megjelenik szemeim előtt, ami még nem valóság, de – lehetne. Sőt, miért ne lenne!

Mert hát nekem is – mint bizonyára sokaknak – szívügyem szülőfalum, az üdeszép hangzású Kézdiszentlélek. Az egykori gyermek nevelődésének és közösségi lénnyé válásának helyszíne ez a falu. A játékos megismerésnek, az önismeretnek és a képzelőerőnek kiváló „kifutópályát” kínáló természeti környezete, formagazdag épített, tárgyi világa, valamint erkölcsi törvények kovácsolta emberi közössége hogyne hagyna mély nyomokat. A hely földrajzi és csillagászati „hatósugarai” tán már a fogantatástól, de a születéstől bizonyosan annyira beleépülnek az emberfiába, hogy az a lelki és szellemi „képlet”, aki maga az egyszeri és megismételhetetlen személyiség, igazán önmaga sehol máshol a világon nem lehet, csak ama – számára – egyedi helyen, amely láthatatlan energiával képes „ellátni” egy életen át…

Szóval azt képzelem már jó ideje – s magánbeszélgetésekben ejtek is róla szót –, hogy épületes ötletek, támogatók és összefogás révén vonzó valósággá válhat, ami még csak lehetőség szülőfalum természeti környezetét s épített örökségét illetően. Persze tényként könyvelhető el, hogy néhány bátor lépés ez irányban máris történt.
A lelki és vallásos élet terén ugye kiváló alap a pünkösd hétfőjére eső templombúcsú, amely mintegy kézdiszéki epilógusa, felemelő befejezése a csíksomlyóinak, az augusztus 20-ai perkői búcsú meg becses alkalom helybeliek és távolból érkező zarándokok, illetve vendégek találkozására, s úgy általában alkalom a hitbeli és lelki megerősödésre, megújulásra.

A két kiemelkedő közösségi esemény gyűjtőpontja jelenleg a Perkő-hegy lábánál álló középkori templomvár, valamint maga a hegy, ez a páratlan kilátást nyújtó magaslat, csúcsán az – Orbán Balázs által használt nyelvi találattal élve – imolával (értsd: imaházzal), azaz a 17. századbeli kápolnával. Ezeket a gyűjtőpontokat egészíthetné ki – képzelem én – a múló idővel már harcolni sem tudó, mindössze maradék romjai révén körvonalazható Tarnóczy–Mikes-várkastély mikrokörnyezete: keleti irányban egy fennmaradt barokkos rakott kapubejárat, délen és nyugaton a Kászon-patak „tekeredői” és „alföldje”, a nyomokban még kivehető malomárok, s a jó néhány éve hallgatag, de épen megőrződött malom, távolabb a parkosított Porond tágas terével, északi irányban a Kiskászonba vezető hegyaljai köves út, szélén a Dinnyéskővel, távolabbacska a dombfelszínből alig kiemelkedő kisebb-nagyobb lapos kövek, amelyeket a hagyomány szerint Tarnóczy Sára asztalának mondunk, s ugyancsak északi irányban a hegyre vezető Bivalyak útja, amely néhány év óta Kézdiszék kálváriája, s így csendes imahelynek kellene lennie mindenkor…

Adva vannak tehát természeti szépségek, egy változatos táj, a levegő és az ivóvíz tisztasága. Sétákra, gyalogtúrákra, szabadtéri kikapcsolódásra és szórakozásra télen és nyáron egyaránt alkalmas helyek. El tudom képzelni, nyáron kisebb várjátékokra, hagyo­mány­őrző csoportok fellépésére, akár az egykori leányrablást dramatikus formában bemutató előadásra – mint állandó műsorszámra – is sor kerülhetne a feltárandó castellum területén, udvarán és kertjében – kiváló táncegyüttesei vannak a falunak! –, mindemellett lennének még rövidebb-hosszabb sétautak, például természetismereti célzattal kiválasztva. Májusban a fák és madarak napja ugyancsak emlékezetessé válhatna.

Ugyanez a mikrokörnyezet téli körülmények között is kínálja magát helybelinek és idegennek. A Katrosáig vagy még tovább haladó lovas szánutak kiindulópontja lehetne az egykori büszke kastély alatti lapály, kisgyermekeknek szánkózásra alkalmas helyszíneket találni a dimbes-dombos terepen, felnőtteknek pedig az immár Háromszéken is űzött lovas sízés (síjöring) a Kasolya nevű részen valósulhatna meg. Szemeim előtt takaros kis vásáros bódék jelennek meg a Porond egyik-másik szögletében, ahol évszaknak megfelelően kínálják a helyi termékeket, valamint a forralt bort, illetve az üdítő italokat, a kávét, a kürtőskalácsot, a fák és bokrok pedig nyári melegben az árnyékot, a tiszta levegőt s a lélekgyógyító csendet. A Kászon pataka csobogásával marasztalja a látogatót, aki szórakozásra, kikapcsolódásra szánt idejét nem akárhogy – kultúráltan tölti majd el…