Nem illik…

A szupermarketben egy kis lurkó játszik, szaladgál körbe-körbe, a szüleire pislant, akik azonban nagyon belemerültek a vásárlásba. Kissé még megpördül, figyel, nézik-e, nem, még nincsenek sokan, a bevásárló kocsik nem verik le egymást. Van hely most bőven bújócskázni is.

Székely Hírmondó

2018. július 03., 00:052018. július 03., 00:05

A gyereket figyelem. Aranyos, értelmes, valamit dúdolgat, én rámosolygok. Ő vissza. Közelebb jön, megbátorodik, elbújik, én már nevetgélek, megfeledkezve a helyről, körülményekről, nem is veszem észre, belementem a játékba, mintha az én aranyos, hároméves unokám lenne. Valami melegség önti el a lelkem, újul a világ, mosolyogni kéne minden gyerekre, ez jut eszembe, romlatlan lélek még, puszit küld, be is mutatkozik: Eu sunt Sandru. Én is bemutatkozom, mondom románul, hogy én nagymama vagyok, épp ilyen szép és aranyos unokám van, mint te. Most már mintha ismerősök is lennénk, körülöttem szaladgál, majd pörög, pörög és pörög. Már szinte félek, mindjárt elszédül. Valóban, picit meginog, rálép a lábamra, de én megtartom, bocsánatot is kér, pedig én dehogy haragszom, épp ellenkezőleg. Ilyenkor nem sértődsz meg, nem vagy dühös, mert már érted, hogy minden gyermekre forduló őszinte pillanat kivirágzik a gyermeki lélekben, és az ő mamája is voltam pár percre, szinte szerettem volna magamhoz ölelni. Ritka pillanat, amikor megérted, hogy egy vagy vele, hiába más nyelv, a szeretetnek nincsen nemzetisége, amíg idáig eljutsz óriási az út, egy egész emberélet…

A szülők kosara tele, intenek a kisfiúnak, és felém is tekintgetnek. Nem tudom, látták-e, milyen jól szórakoztunk pár percig, de úgy tűnik, megdorgálják, szúrós szemekkel végigmérnek, s kifelé indulnak. Nézek utánuk. Azon tűnődöm, vajon mit mondhattak neki? De ekkor megfordul a kis Sandru, cinkosan rám mosolyog, és küld egy puszit.

Kifordulni látszik az élet a normális kerékvágásból? A lányom arca inkább feddő, de azért mosolyog ő is és halkan súgja: Ne bámuld a más gyerekét, nem illik!

Hm… De akkor, kitől tanulhatja, hogy szép és jó a világ, ha zord, közömbös tekintetek övezik az utcán, a bevásárlóközpontban, parkban és szinte mindenütt?

Para Olga