Ne hagyd elveszni!

Száz évvel ezelőtt, 1921-ben született meg a székelyudvarhelyi illetőségű, de Szegedre menekült Csanády György (1895–1953) tollából a Bujdosó ének című vers. Megzenésítése az édesanyja révén szintén székely származású Mihalik Kálmánnak köszönhető. Az ötödmagukkal alapított Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezet éves találkozóján csendült fel első alkalommal 1922. május 22-én, és kezdett önálló életet élni. 

Szájról szájra terjedő szövegét és dallamát a nép magáévá tette, a szívébe fogadta, és onnan már nem lehetett kitépni hatalmi szóval. Az ország feldarabolása nyomán szétszaggatott nemzet együvé tartozása, a kisebbségi létbe taszított honfitársak iránt érzett aggodalom, a hitből fakadó remény kifejezőjévé szentesült. Az idegen igát nyögő székelység himnuszává. Romániában a két világháború között és a kommunista diktatúra éveiben tilos volt elénekelni, de még ennél is fájóbb és felháborítóbb, hogy 1946 és 1989 között a megcsonkított Magyarországon is.

Itthon, Erdélyben nemzedékről nemzedékre menekítették az első két versszakát, illetve dallamát, és az újév kezdetén titokban ugyan, de minden valamire való székely házban elénekelték. Annak ellenére is, hogy a román titkosrendőrség ezt keményen megtorolta, de a testi fenyítés, börtönbüntetés és derékba tört életpályák elrettentő példája sem tudta a himnuszunkat belénk fojtani.

Otthon, Magyarhonban székely gyökerekkel rendelkező véreink biztosították a fennmaradását a különböző alkalmakkor szintén titokban történő eldúdolása révén. Az idegenszívűek által irányított hatóság ugyanis ezt a megcsonkított országban sem tűrte. Életem döbbenetesen keserves élményeinek egyikeként ívódott belém a magyar állam egyenruháját viselő rendőrök fenyegetőzése a debreceni református nagytemplom előtt álló Kossuth-szobor talapzatánál történt eléneklése miatt.

Az akkori és mostani, következetesen konok ellenállásunknak köszönhetően azonban a székely himnusz immár itthon, illetve otthon egyaránt szabadon szállhat fel az ajkainkról, és saját zászlóval is rendelkezünk. Adjon ez erőt és kitartást a jogainkért, megmaradásunkért folytatott további küzdelemhez!