Művészet és szenvedély

Halmozott hónap ez a december is. Egymást érik a kiállítások, rendezvények, és ezt a ritmust szokja-szereti meg a gyereksereg is. Ajándékoz a Mikulás, a szeretetszolgálat, igen a szülők, és még az ég is néha ragyogó napfénnyel. A sepsiszentgyörgyi művészetkedvelők több mint harminc éve dolgoznak a Gyárfás Jenő Művészeti Szövetségben, pénteken ünnepelni gyűltek a Kónya Ádám Művelődési Ház nagytermében.

A kiállítás megnyitóján Czegő Zoltán költő, író hangsúlyozta, nem állhatja az amatőr minősítést, ugyanis a megélhetési szakma mellett számtalan ember foglalkozik szenvedélyesen az alkotó művészet valamelyikével. Mi is a sajátossága a pénteki találkozónak? Óesztendői búcsúnak is nevezhető, ám ez a közös kiállítás a jövőbe terelő szerepét is viszi. Megnyugtat, és igen-igen ránk fér a nyugalom, hát ez az ünnepi alkalom a jövő esztendőkbe tereli a munkát és a figyelmünket, fogalmazott Czegő.

Tizennégy alkotó – Gábor Antónia, Kese Terézia, Gyímesi-Nagy András, Fábián Gizella, Zólya-Katona József, Stancu Margit, Váncsa Sándor, Deák Károly, Para Mária, Cotoara Aranka Aurelia, Nemes Emil, Kádár Erzsébet művei gyönyörködtetnek. A közös téma a víz. Megtekinthető naponta, hogyan tárul ki a művészet és a műfajok megszállottjai műhelyében az adott téma. A buborékoktól (Kese Terézia) el egészen a zuhatagokig, a Gyilkos-tóig, a Legendás víz, a Szent Anna-tóig, föl az óriásfenyőkig (Gyímesi-Nagy András: Hargita aranya).

– A művész gondolkodik a témában, messzire lát – hangsúlyozta témán belül a mindennapi gond látványát, a vízhiányt is Czegő és a művész, Zólya-Katona József (Vízbőség, illetve Vízhiány).
Új hagyomány nincs, a hagyományok mindig a mélyből, a régből ötlenek elénk. Ez a hagyo­mány­őrzés, az add tovább szemlélet jellemzi ezt a meleg, fiatalodó, teremtő közösséget. Jelképe is lehetne ennek Nemes Emil remek táblafaragványa, Az utolsó lámpagyújtogató. Ez a nemzedék, kevésbé fiatalok és rajongó kezdők remekül tájékozódnak a víz témában, cseppet se korlátozottan. Víz alatt az úszó, mellette a remegőn szomjúhozó, minden cseppet vigyázva megivó másik. A téma nem bizonyult szorongáskeltőnek.

A megnyitón Czegő Zoltán óvatosan tette szóvá, hol van a grafika? Érdekes módon hiányzik a kiállított munkák soraiból a finom rajz sajátos világa, noha van annak is kiváló mestere a városban. Természetesen nem lehet egyetemes témagazdagságban gyönyörködni mindenütt. A színek, festmények uralják a termet, adják az értékét és meg-megújuló értelmét ennek a kiállítás-sorozatnak, a Szent György-napoktól ó- és újesztendőig.

A megnyitó fölvetette a lehetőségét, hogy jó volna elvinni óvott vidéki termekbe is, ha nem is a teljes anyagot – ezzel erőt adva a vidéki alkotóknak, művészetkedvelőknek is. Megnyugtató volt a kiállítók számára a kijelentés, hogy volt néha, ma is van lehetőség rá.

A jelenlevő vendégek egyike állapította meg, hogy ezek az alkotó, teremtő művészek sosem bújtak a hivatásosak elől. Úgy legyen továbbra is, sok jövendő új esztendőben. Egy színárnyalattal gazdagabb a lélek, ha nem takarja álszerénység.

Fábián Gizella az Erdélyből ártatlanul százszor kitiltott Wass Albert verses könyörgését mondotta el. Van, ahol ünnepre való a fájdalom is.

Bordosi Jenő