Műremekeket kaptak vissza

Zsúfolásig telt szerda délután a 700 éves, piciny kilyéni unitárius templom, a megye épített örökségének egyik becses darabja, melyben a kivételes szépségű 15. századi fal­freskók restaurálására tettek pontot egy nagy ünnepség keretében. A szentgyörgyi unitárius egyház meghívására a munkálatokat végző mesterek mellett az azokat finanszírozó magyar kormány, a koordinátor Teleki László Alapítvány és a helyi önkormányzat képviselői is jelen voltak.

Az 1300-as évek végén épült templom történetéről, kiemelten a 15. század elején készült, már a reneszánsz érintését mutató freskókról Jánó Mihály művészettörténész tartott előadást, aki Kónya Ádámmal együtt több mint 30 éve szorgalmazta a kommunista időkben még a romos állapotban lévő templom megőrzését, majd felújítását és a falfestmények restaurálását. Előadásában Jánó a román kori, de többször átépített templom gótikus kőfaragványok finomságát méltatta, majd eleinknek azt az erőfeszítését is, amivel sokszor erdeik árán toldották-foldozták az 1802-es földrengésben erősen megrongálódott templomot. 1855-ben Huszka József tárta fel a levakolt freskókat, akvarellmásolatokat is készített róluk, de azután újra levakolták őket.

A történetmondást megszakítva Szakács László, a Tamási Áron Színház művésze a Bécsi Képes Krónikából és orosz évkönyvekből olvasta fel Szent László legendáját, majd Jánó magyarázatai mellett a jelenlévők értő csodálattal vehették szemügyre Krisztus szenvedéstörténetének különbözői stációit (az alsó regiszterben, azaz sávban) és a Szent László legendájának jeleneteit ábrázoló festményeket (a felső sávban).

A freskók történetét folytatva Jánó Mihály elmondta: Kónya Ádám és Kiss Béla a 70-es években tártak fel részleteket belőlük, majd 2005-ben, a templom megerősítésekor, a tetőszerkezet felújításakor sor került a freskók feltárására és konzerválására is. A magyar kormány műemlékvédelemre kiírt Rómer Flóris-programjának keretében megítélt támogatásból a marosvásárhelyi Apsis cég restaurátorai a múlt év augusztusában megkezdett, majd pénz híján félbeszakított munkát a helyi önkormányzat finanszírozásában fejezték be három hónap alatt.

Hogy technikailag ezt hogyan kivitelezték, arról Pál Péter, Kiss Loránd és Szakács Tamás restaurátorok számoltak be. A vízalapú festékekkel végzett munka minden szakasza reverzibilis, az esztétikai kiegészítéseket eltérő (de nem elütő) festési technikával jelezték, mondták

Sarkadi Márton a magyar miniszterelnökség nevében nyomatékosította, „itt nincs vége a munkának, a folyamatos karbantartása a mi felelősségünk.” Diószegi László, a Teleki Alapítvány képviselője szerint ezzel a munkával talán törlesztett egy kicsit Erdélynek a magyar állam, amiért államiságát itt őrizték 150 éven keresztül.

Az ünnepség a Codex régizene-együttes koncertjével, majd a Himnusz eléneklésével zárult.