Mit akar a Facebook?

Manapság szinte elképzelhetetlen az élet a Facebook nélkül: legalábbis amikor Bustya János református lelkész, vallástanár a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum IX. osztályos diákjaitól megkérdezte, kinek nincs Facebook-profilja, nem akadt, aki felnyújtsa a kezét. Ám mi is a Facebook? Hogyan befolyásolja használata mindennapi életünket, szokásainkat? Kell-e tartanunk vele kapcsolatban bármilyen veszélytől? Nos, a diákoknak tartott előadásában a lelkész minderről szót ejtett, a fiatalok nyelvén beszélve, sajátságos, humoros stílusban.

„Aktákba írják miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg” – vetette össze mindjárt a legelején az előadó ezt a József Attila-idézetet a Facebook megnyitásakor felugró mondattal, amely azonnal nekünk szegezi a kérdést: „Mi jár a fejedben?” Hogy mi jár a fejünkben, arra ugyanis roppant sokan kíváncsiak, többek között az Amerikai Egyesült Államok egyik titkos programjának, a PRISM-nek az üzemeltetői is, melyhez 2009-ben a Facebook is csatlakozott.

Az internetet figyelik hát, bármit beírunk a Facebookra, az nem vész el, derült ki, hatalmas szerverparkokban tárolják az adatokat, adatainkat, a világ energiatermelésének 2%-át csupán arra használva, hogy ezeket az adattárolókat hűteni tudják.

– Az összes felhasználó egy nap alatt nem kevesebb, mint háromszázmillió fotót tölt fel a Facebookra, és naponta 10,5 milliárd percet tölt a portál böngészésével. Másodpercenként 700 bejegyzés születik, az oldal minden egyes nap 500 terrabyte anyaggal bővül – mondta.

De mi késztet minket arra, hogy állandóan „bekapcsolt” állapotban legyünk a Facebookon? Egyrészt, mert nem szeretnénk lemaradni semmiről, ami történik a világban – ez az alapérzés valahogy együtt jár a mai ember rohanó életformájával, másrészt, ha a Facebook-profilunk mélyebb értelmét is vizsgálni kezdjük, arra jövünk rá, hogy általa azt szeretnénk, hogy ne a mások rólunk alkotta képpel éljünk, hanem mi magunk alakítsuk azt a képet, ahogyan szeretnénk, ha lehet, állandó jelleggel.

– Azoknak, akik egyfolytában gyűjtik a lájkokat, szükségük van a visszaigazolásra másoktól, hogy kellőképpen humorosak, szépek, kreatívak. És nem látják, hogy az egész rendszer tulajdonképpen vizsgálja fogyasztói szokásukat – tapintott rá az előadó a lényegre.

Ezeknek megfelelően küldik számunkra a különböző termékek reklámjait, tehát gyakorlatilag, amit tudnak rólunk (márpedig mindent tudnak!), eladják! A Facebook bevétele tavaly például valamivel több, mint 2 milliárd dollár volt, így nem csoda, hogy nyugodt szívvel hirdethetik mindjárt a kezdőlapon, hogy a Facebook ingyenes, és az is marad. A pénz nem a regisztrációs díjból származik.

Az előadó arra is kitért, milyen nem kívánt következményei lehetnek Facebookos túlbuzgóságunknak. Elveszíthetjük érzelmeink értelmezési képességét (a non-verbális kommunikáció miatt nem tudunk hangsúlyt adni például szavainknak), elveszíthetjük továbbá szövegértési képességeinket, s nem utolsósorban teljesen megfelelővé válunk azok számára, akiknek céljuk, hogy egymástól elszigetelődött egyénekké, vagy nyájként terelhető, manipulálható tömeggé váljunk.

Noam Chomsky-tól, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzorától származik a gondolat, mellyel szintén megismerkedhettek a diákok, s mely szerint a populista diktatúrák egyik manipulációs törekvése „jobban megismerni az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát”. Vajon erre, és ezen túl teljes agymosásunkra törekedik a Facebook is?

Befejezésképp a lelkész mindenesetre azt javasolta a diákoknak, hogy csak az igazán fontos dolgokat osszák meg Facebookon, másról hallgassanak, vagy csak annak mondják el, aki megérdemli. Mindezt azért, hogy nehogy beigazolódjon Albert Einstein jóslata, aki azt mondta: „Félek attól a naptól, amikor a technológia fontosabb lesz, mint a személyes kapcsolattartás. Mert akkor a világon lesz egy nemzedéknyi idióta.”