Miért pont 9 hónapig tart a terhesség?

Jó, jó, de hát így működik a természet, a kicsi eleinte nem nagyon képes egyedül semmire, de pár hónap alatt már egészen összeszedni magát – gondolhatnánk. Csakhogy egyáltalán nem törvényszerű ez a helyzet, hiszen más főemlősökkel összehasonlítva az emberi utód kifejezetten fejletlenül érkezik: a mi agyunk a felnőttkori méretének csak 30 százalékát éri el a születésig, míg legközelebbi rokonainknál, a csimpánzoknál ez az arány 40 százalék. Ahhoz, hogy mi is elérjük ezt a szintet, 9 helyett 18-21 hónapot kellene az anyaméhben töltenünk.

A legelterjedtebb magyarázat erre az, hogy ha még odabent nagyobbra nőne a baba feje, egyszerűen nem férne át az anya medencéjén. Ezt hívják szülészeti dilemmának: míg az emberek agya egyre nagyobbra nőtt, a két lábon járáshoz-futáshoz kisebb medencére volt szükség. Az evolúció ezért azt a kompromisszumot hozta, hogy a babák az ideálisnál korábban születnek meg.

Egy másik elmélet szerint viszont ha nemcsak a fej, hanem a test méretét is számításba vesszük, valójában nem is születünk idejekorán. Ez alapján ugyanis arányaiban a miénk a második leghosszabb terhesség az orangutánok után, a gorillákat és a csimpánzokat pedig 37 nappal verjük. Ráadásul az emberi anyák az anyagot se sajnálják az utódból: az emberi baba agya 47 százalékkal nagyobb, mint a méretben őt követő bébigorilláé, az újszülöttjeink pedig összességében kétszer akkorák.

Ráadásul a medence-dilemma se stimmel, mert újabb kutatások szerint nincs számottevő különbség a szélesebb csípőjű nők és a keskenyebb csípőjű férfiak mozgásának energiahatékonyságában, vagyis nincs bizonyíték arra, hogy a nők medencéje nem lehetne különösebb áldozat nélkül még egy kicsit szélesebb, ha csak ezen múlna a dolog – pláne, hogy tényleg nem sokról van szó: a csimpánzok 40 százalékos agyarányának eléréséhez már 3 centiméter plusz is elég lenne.

A terhesség 6. hónapjára a nőknek már a szokásos energia kétszeresére van szükségük ahhoz, hogy fenntartsák az alapvető anyagcsere-folyamataikat, és ez idővel még tovább növekszik. Márpedig az ember jellemzően az átlagos metabolizmusa 2-2,5-szeresét képes huzamosabb ideig fenntartani.

Eszerint tehát nem a hatékony mozgás szabja meg a medenceméretet, az meg a születéskori babafejméretet és így a terhesség hosszát, hanem a dolog visszafelé működik: az anyai anyagcsere korlátozza a lehetséges terhességi időtartamot, majd ebből következik a babaméret, amihez a medence mérete is alkalmazkodik.

(Index)