Miért (nem) olvas a gyerek?

Nem olvas a gyerek! Nem olvas eleget a gyerek! – ilyen és ehhez hasonló mondatok gyakran hangzanak el pedagógus, szülő, nagyszülő, nagybácsi és a szomszéd néni szájából. Magyartanárként én is azzal szembesülök, hogy tanítványaim között akadnak olyanok, akik nem olvasták el a házi olvasmányt, jó esetben a rövidített változatot tanulmányozták, vagy a filmes adaptációt nézték meg. Közben hál’istennek azt is tapasztalom, hogy még mindig sokan olvasnak, hogy az olvasás a netgeneráció számára is ott szerepel a szórakozási formák palettáján.
Az X, az Y, sőt a Z generáció tagjai is olvasnak, csak másként, mint szüleik: a kézbe fogható papír helyett a képernyőről. Nekünk, pedagógusoknak tudomásul kell vennünk, hogy valamit változtatnunk kell ahhoz, hogy a mai generációt és a felnövekvő generációkat olvasóvá neveljük. Az igazság az, hogy bizony, fejtörést okoz a házi olvasmányok kiválasztása. Tapasztalom, hogy a klasszikusok nem mindig aratnak kitörő sikert a gyerekek körében. Míg A Pál utcai fiúk nem vesztett a népszerűségéből, a Légy jó mindhalálig vagy a Kőszívű ember fiai elég nehézkes, unalmas olvasmánynak bizonyul sok nyolcadikos számára. A hosszú tájleírások untatják őket, át is ugorják. Nincs türelmük kivárni, amíg az összekuszálódott cselekményszálak találkoznak. Nyilas Misi érzékenysége, félszegsége is furcsa, néha érthetetlen számukra. Nem értik, miért brünnyög annyit.

Elgondolkodtató tehát, hogy mit is kezdjen a magyartanár? Cserélje le A két koldusdiákot Harry Potterre abban reménykedve, hogy akkor majd csupa könyvmoly ül az osztályban? Alig hiszem. Célravezetőbb, ha a klasszikusok mellé beemeli a külföldi és magyar kortárs szerzők műveit. Ha nemcsak a kötelezők, hanem az ajánlott olvasmányok színes listáját is elkészíti, lehetőséget adva a gyerekeknek, hogy kedvük, ízlésük szerint válogassanak, olvassanak. Vagy akár ők állítsanak össze könyvjegyzéket, tartsanak könyvbörzét, egymásnak csinálva kedvet az olvasáshoz.

Mindenképp igazodnunk kell tanítványaink érdeklődési köréhez, hogy az alsó tagozaton kialakuló olvasási szeretetüket megtartsuk. Mivel az ötödik osztályba lépő gyerekek olvasási technikája még csiszolásra szorul, igyekszem rövidebb meseregényeket kijelölni elolvasásra. Olvasónaplót állítok össze nekik például Wass Albert Tavak és erdők könyve című meseregényeihez. A feladatok változatosak, figyelemfelkeltőek, elgondolkodtatóak. Kreativitást, értő olvasást igényelnek. A János vitézt és a Toldit szeretem, ha együtt olvassuk, így lehetőség adódik felfigyelni a nyelv szépségeire is. Akár szócikkeket készíteni a régi, számukra ismeretlen szavakhoz, majd saját szótárat alkotni. Gyakran készítenek képregényt az olvasmányokhoz, vetélkedőt is rendezünk az olvasmányokból osztályon belül vagy osztályok között. Élményt adhat a diáknak, ha egy irodalmi hős Facebook-profilját készítheti el, vagy ha okostelefonjával rövid jelenetet rögzíthet egy történet apropóján.

Úgy gondolom, hogy a 21. században a pedagógusoknak meg kell barátkozniuk a digitális technológiákkal. Változatos módszereket, „trükköket” kell bevetnünk, hogy az olvasást megszerettessük diákjainkkal.
De egy percig sem szabad elfelednünk, hogy az olvasóvá nevelés nemcsak az iskola, a pedagógus dolga. Mindannyiunknak – családoknak, pedagógusoknak, könyvtárosoknak, médiának stb. – megvan a magunk szerepe. Mert az olvasóvá nevelés – mindenkié . Közös felelősségünk!