Miért más az ugyanaz

Érdekes helyzet állt elő az erdélyi magyarság körében. Néhány kérdésre más-más választ adnak, attól függően, hogy Magyarországról vagy Romániáról van szó, de akadnak olyanok, akik itt is, ott is az ellenzékkel tartanak, és a kormányt bírálják. Ugyanakkor sokan nem értik, miért támadja a sajtó egy része a törvényesen megválasztott parlamentet és a kormányt, hiszen a parlamenti választásokon megszerezhető hatalmi legitimitás bármire felhatalmazást ad, hogy megtegyen minden lépést, amire a társadalomnak és állami entitásnak szüksége van. A sajtónak meg függetlennek, tárgyilagosnak, elfogulatlannak és hitelesnek kellene lennie. Mindjárt jön is erre a válasz, hogy egy demokratikusan megválasztott parlamenti többség vagy ennek kormánya is tévedhet, a sajtó meg független, továbbá a „társadalom csahos ebe”, amely jelzi a visszásságokat.

Eddig nem is lenne nagy baj, ha csak a sajtóra gondolunk. Ha azonban az ellenzéki tüntetésekre vetítjük át a kérdést (és ebben a sajtónak nagy szerepe van), ott már jönnek a gubancok. Egyszerűen azért, mert a kormány téved vagy sem, a hatalom tőle erőszakkal való elragadása – bárhogy nézzük – államcsínynek minősül, ami egy parlamenti demokráciában nem elfogadható.

Jobb helyeken nem is tapsolnak az ilyennek. Még akkor sem, ha azokban az országokban is adódnak gondok a kormányzás körül. Egyszerűen azért nem, mert a hatalom megszerzésének nem ez a demokratikus útja, hanem a választáson való megmérettetés. Ott döntődik el, hogy a nép – amelyre állandóan hivatkoznak és amelyben a nevében cselekszenek a politikusok – kire voksol, kit választ, kinek a kezébe adja a kormányzás jogát.

Pillanatnyilag az ellenzék, bárhol és bármilyen színezetű legyen, külföldről kap pénzt, hogy az olyan kormányt, amelynek kis nemzeti színezete van és nem óhajt az unió szolgája lenni, döntsön meg! De azért nem mindenki tapsol a világban az uniós vezérek jelenlegi ténykedésének és unió menetirányának. Például Vlagyimir Bukovszkij, az Angliában élő, ellenzéki nézeteiről ismert orosz politikus, az egyik legismertebb egykori szovjet emigráns, emberjogi aktivista éppen azt nehezményezi, hogy az EU pontosan olyan, mint a kommunizmus, pontosabban a Szovjetunió. És ezt tíz pontban be is bizonyítja. Ezek hátborzongató sorok.