MESÉK

A király meg a három fia

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, annak három fia. Az egyre erőtlenebb és gyengülő király egy nap azt mondta a fiainak: én már öreg vagyok, és közületek annak fogom adni a királyságomat, aki hamarabb hazaér az Óperenciás tengerről, de úgy, hogy külön-külön úton kell mennetek. Jó, édesapánk! – mondták mindhárman.

El is indultak az Óperenciás tengerre. Elértek egy kőhöz, ott volt egy ösvény, amelyik háromfelé ágazott. A legnagyobb testvér ment az első elágazáson, a középső a másodikon, a legkisebb testvér meg a harmadikon.

Az úton a legkisebb testvér találkozott egy öreganyóval. Illedelmesen köszöntötte:

– Adjon Isten jó napot, öreganyám!

– Adjon Isten, fiam, de nem lesz jó, ha te kard nélkül járkálsz!

– Ugyan biza, miért?

– Azért édes fiam, mert az úton, amin te jársz most, jóval elébb van egy hétfejű sárkány. Tessék, itt egy kard, mikor odaérsz a sárkányhoz, akkor rántsd elő és mondd azt: „Vágjad kardom, ments meg engem!”

Úgy is lett. Odaért a sárkányhoz, előrántotta a kardot és mondta „Vágjad kardom, ments meg engem!” A kard le is vágta mind a hét fejét, és abban a pillanatban a fiú az Óperenciás tengernél találta magát, de gyorsan indult is visszafelé, mert nem vesztegethette az időt.

De, hogy szavam ne feledjem, a másik két testvér is találkozott az anyóval, de ők nem hallgatták meg a szavát, ezért a sárkány megette őket.

Így a legkisebb testvéré lett a királyság, aki talált magának egy hozzá illő feleséget és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Kurta Dávid Tas, Váradi József Általános, III. E osztály

***

Panni és a manó

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Panninak hívtak. Egy szép téli napon kiment játszani a hóba. Éppen hóembert épített, amikor valaki a fülébe súgta: „Szia! Beviszel a házba? Nagyon fázom.” Panni teljesen ledermedt.

– Öööö... te ki vagy? – kérdezte.

– Én egy manó vagyok. De akkor beviszel a házba vagy sem?

– Igen... hát persze – válaszolta Panni –, gyere, bújj be a kabátom alá, hogy Anya ne vegyen észre. Panni bevitte a manót a házba és berakta a babaházba, majd lefeküdt.

Másnap reggel hatalmas rendetlenségre ébredt. Bekukkantott a babaházba, de a manó sehol sem volt. Kiment a konyhába és látta, hogy szülei mérgesen állnak és néznek rá. – Panni, mit műveltél? Panni egyre csak a földet nézte, és a rendetlenséget bámulta.

– Anya, Apa, ezt nem én csináltam – mentegetőzött Panni.

– Akkor ki volt, Panni? – kérdezte dühösen az anyukája.

– Egy manó – válaszolt Panni.

– Egy manó? – néztek egymásra szülei és nevetni kezdtek.

– Panni, te mit álmodtál? – kérdezte az apukája.

– Én semmit. Ez az igazság – erősködött Panni.

– Panni, ezért mától kezdve egy hétig szobafogságban leszel! Panni szomorúan felballagott a szobájába. De ahogy belépett a szobájába, látta, hogy a manó végig ott volt.

– Szia, Panni! Nagyon szép a házad. De Panni nagyon mérges volt a manóra.

– Manó! Miattad szobafogságot kaptam! – kesergett. A manó ekkor kacagni kezdett.

– Hát te Panni! Még nem jöttél rá? – kérdezte.

– Mire?

– Hát arra, hogy végig ez volt a tervem – nevetett gonoszan a manó. Panni erre nagyon mérges lett a manóra, mérgében megfogta és kihajította az ablakon. A manó azóta se tért vissza Panniékhoz.

Stefan Adrienn, Váradi József Általános Iskola, II. B Step by step osztály