Méltóságteljes ünneplés

Ugyancsak vasárnap, már a koraesti órákban, Barót polgármestere és alpolgármestere lerótta kegyeletét a város központjában, az egykori Korona szálló kapuja mellett található Kossuth-domborműnél, továbbá a katolikus templom falán levő 1848–49-es emléktáblánál, a tejgyár bejárata melletti, a Beke család ősi házán található emléktáblánál, ahonnan Beke Antal történetírónak, valamint a szabadságharc másik három nagy alakjának – idős Beke József (1791–1879) nemzetőr- őrnagynak, ifjú Beke József(1812–1896) honvédezredesnek és Beke Gyula (1826–1895) honvédőrnagynak – életútja indult.

Szép, megható ünnepség volt ezt követően a Zathureczky-temetőben is, a baróti Református Egyházközség szervezésében. A megemlékezést Tordai Árpád református lelkész vezette, aki rövid, lelkesítő beszédében kitért a szabadságharc itt nyugvó, két kimagasló alakjának, ifjú Zathureczky Istvánnak és dr. Simonffy Sámuelnek az életútjaira. Ifjú Zathureczky István 1821-ben, Olaszteleken született, a Székely Nemzeti Múzeumot megalapító Csereyné Zathureczky Emilia édestestvére volt. Főhadnagyi, majd századosi rangban szolgálta végig a szabadságharcot, várfogságra ítélték, 1849–1856 között Kufsteinben raboskodott. Valószínűleg az itt szerzett betegségébe halt bele 1858-ban, mindössze 37 éves korában. Dr. Simonffy Sámuel 1817-ben, Tordán született, Milanóban végzett orvosi egyetemet, Bem és Petőfi tábori orvosa volt. A szabadságharc leverése után Lengyelországba bujdosott, csak az 1852-es császári amnesztia után tért haza Erdélybe. Nagyajtán nyitott orvosi rendelőt, Erdővidék legmegbecsültebb körorvosa lett. Nyugdíjba vonulása után Baróton élt, ahol rendelőjét haláláig fenntartotta. 1898-ban hunyt el. Bár nem volt háromszéki származású, dr. Simonffy Sámuelt az emlékezet mint „székelyeket szerető, köznép tisztelő, igazi szabadságharcos katonát” tartja számon, aki a szabadságharcban megbetegedett szenvedők elsőszámú és önzetlen gyámolítójává vált.

"Jótékonyságodat csak szíved jósága múlta felül" – áll obeliszkjén, melyet, mint minden évben, idén is megkoszorúztak a baróti emlékezők. A temetői megemlékezést Tordai Zsófia tiszteletes asszony szavalata, Sebestyén Fruzsina éneke, valamint a Zathureczky Gyula Református Énekkar dalai tették teljessé. Vasárnap este a baróti Városi Művelődési Házban a helybéli Bujka énekegyüttes ünnepi előadása zárta a napot. Közreműködött a székelyudvarhelyi Huzavona zenekar és az erdővidéki Járom tánccsoport.

Március 15-én, hétfőn, a megemlékező ünnepségek sorozata a köpeci református templomban folytatódott, az istentisztelet után a templom oldalán elhelyezett emléktábla, valamint a faluközpontban található 48-as emlékmű megkoszorúzásával. Baróton déli egy órától került sor Baikó Lajos honvédtiszt emlékműjének megkoszorúzására, utána pedig a véczeri keresztúthoz vonultak az emlékezők, ahol Benkő Levente újságíró, történész elevenítette fel az itt található emlékmű történetét. Benedek Huszár János polgármester Véczer jelentőségét méltatta, a szabadságharc ma is időszerű, társadalmi igazságot, egyenlőséget, jólétet hirdető eszméiről Gál Károly parlamenti képviselő szólt, dr. Balogh Attila Márton konzul Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét tolmácsolta.

Az ünnepségen, melyre a Baróti Szabó Dávid iskolaközpont diákjai nagyméretű magyar és székely zászlókkal vonultak le, Jáger Kristóf, Kovács Koppány és Egyed-Kese Erika diákok szavaltak, Szekeres Tas (a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum diákja) és Sebestyén Fruzsina (Gaál Mózes-iskola) énekeltek, közreműködött a felsőrákosi hagyományőrző dalcsoport is. Végül imát és áldást Nagy Károly Kázmér köpeci református lelkipásztor mondott.