Megtanulnak visszajárni

Retúr címmel nyílt csoportos képzőművészeti kiállítás péntek délután az Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK), Sepsiszentgyörgyön. A címválasztás tudatos volt, hiszen az Erdélyből Kecskemétre telepedett alkotók munkáiból nyújt ízelítőt a június 29-től megtekinthető tárlat.
A jelenlévőket köszöntő Vécsi Nagy Zoltán intézményvezetőtől megtudtuk, a címadás egyúttal néhai Irsai Zsolt marosvásárhelyi festő-grafikusra is utal, ugyanis ő jelentette ki, hogy „megtanultunk elmenni innen, most már meg kell tanulnunk visszajárni.” Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármesterének ez alkalomból elhangzott véleménye szerint: a szellemi értékek megőrzésén túl, az EMŰK gazdasági szerepet is játszik, hiszen az elemzések azt mutatják, napjaink legjobb befektetései a kortárs képzőművészeti alkotások.
A magyarság jövője a hitében, valamint a kultúrájában rejlik, ezért büszkék vagyunk a nálunk alkotó erdélyi képzőművészekre, akik mindkét téren gazdagabbá tettek minket. Ugyanakkor, amint azt Kecskemét múltja és jelene igazolja, ahol virágzik a kultúra, a művészet és az oktatás, ott a gazdasági fejlődés is tetten érhető – fogalmazott üdvözlő beszédében Mák Kornél, a dél-alföldi város alpolgármestere.
A személyesen is jelen lévő művészeket: Damó István (Nagyszeben, 1951) festő-grafikust, Lakatos Pál (Kispeleske, 1960) szobrászt és Szilágyi-Varga Zoltán (Kékes, 1951) grafikust ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a Kecskeméti Katona József Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének vezetője mutatta be a nagyérdeműnek. Nem véletlenül, hanem sajátos jellege miatt választották éppen ezt a várost alkotó munkájuk színhelyéül, a kultúrateremtésnek ugyanis itt hagyományai vannak. A századfordulón például Nagybánya, Szolnok és Gödöllő mellett egyike volt a művésztelep-teremtő mozgalomnak, ráadásul maga kezdeményezte ennek létrehozását, és vállalta a feltételek megteremtését is.
Kultúrapártoló magatartása a kommunista rendszerben is töretlen maradt, ezért a hetvenes és nyolcvanas években újabb alkotóműhelyek jöttek létre. Így 1971-ben a Pannónia Filmstúdió kecskeméti animációs műterme, amelyben a Vízipók-csodapók, Mesék Mátyás királyról és a Magyar népmesék című sorozatok is megszülettek. Ugyanakkor a Kátai Mihály vezetésével 1975-ben létrehozott zománcművészeti alkotótelepekből nőtte ki magát 1984-ben a Turi Endre és id. Gyergyádesz László irányításával működő Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely. Tevékenységének köszönhetően a kilencvenes évekre Kecskemét a három legjelentősebb európai zománcművészeti központ egyikévé vált, a keramikusok számára az alkotás lehetőségét folyamatosan biztosító Nemzetközi Kerámia Stúdió pedig 1978-ban indult.
A kiállítást megszervező és ahhoz utolsóként hozzászóló Kerényi György zárómondataiból pedig kiderült, hogy ezt az írásos említésének 650. évfordulóját ünneplő Kecskemét Sepsiszentgyörgynek nyújtott ajándékaként kell értékelni. Az esemény hangulatát Bartók és Sosztakovics műveinek Miklós Katalin és Miklós Jácinta, valamint Sebestyén Lajos által hegedűn, illetve brácsán történt megszólaltatása varázsolta teljesebbé.