Megrázástól felrázásig

Amikor Horvátországban megindult a föld, házakból, autókból, reményekből semmi sem maradt. Akik ott laktak, megérthették: egy mentőautó, egy kötszer, egy pohár víz kell az embernek, nem politikusi szócsata, nem tűzijáték, nem dubai kiruccanás. Mire költődött a közpénz az évek során? Mennyi értelmetlen, gügye befektetés, tartalmatlan „szórakozás” emésztette fel az emberek adóját… Egy okos mondás szerint a fődolog az, hogy a fődolog fődolog legyen. Tanult belőle az emberiség? Ugyan. A szilveszteri hivatalos és magánpukkantásokra költött pénzből meg lehetett volna oldani a hajléktalankérdést néhány városban.

Az Európai Unió szebbik arca a korlátlan szabadságról szólt: oda utazol, ahová akarsz, ott tanulsz, telepedsz le, üzletelsz, ahol akarsz. Aztán egy mikroszkopikus vírus miatt határokat zártak le, és rendőr büntette azt, aki ki mert menni a házából.

A témához kapcsolódik a kínai elnök bejelentése, miszerint ígéretéhez híven az év végére megszűnt a szegénység országában. Túlzás, valószínűleg, meg aztán vitatható, ki minősül szegénynek. A baróti panaszkodó Krőzus egy kongói éhenkórász szemében, és egy arab sejk megmosolyogja Becalit. De ha valóban Kínában száz millió vidéki nyomorgó emberinek nevezhető életszintre hágott (mégiscsak tíz Magyarországnyi embertömeg), óriási megvalósítás. Nem nevetséges a Nyugat rögeszmés hisztije az „emberi jogok” ürügyén? Enni kell, nem belehalni egy apró betegségbe, cipővel járni iskolába (tehát legyen iskola!), fizetésért dolgozni napestig tartó gürcölés helyett egy marék rizsért, aztán megoldhatódnak olyan nagy gondok, mint húsz pártocska demagógia-versenye, az absztrakt festészet vagy egy melegfelvonulás. Addig is kínai tudósok gyártotta csodakütyük integetnek a Holdról meg a Mariana-árokból, az óceán legmélyéből. Megfejtjük üzenetüket?

Az elmúlt évben beruházások szüneteltek, sport- és kulturális események elmaradtak. Egy fia cent, kopejka, bani, fillérnyi katonai költekezésről le nem mondott Ádám fölöttébb felvilágosult ivadéka. Ennyit a megokosodásról.

Tessék elolvasni a Jelenések Könyve utolsó fejezeteit: jönnek a csapások, és mi az eredmény? Méltatlankodás, káromkodás. De boldog az a néhány eszes, aki helyesen meggondolja…